Mi is a zene? - II.

A zeneileg meghatározható hang jelensége

 

A fejezet tárgyalása során először én mindig stílusosan az asztalra csapok: vajon mitől különbözik ez a puffanó zörej a zenei hangtól, illetve zene ez egyáltalán?

 

A tanítványok egyik fele azt mondja, hogy ez az, mert az ütősöknél gyakran előfordul, míg a többiek szerint egyértelműen nem zene.

 

Először nézzünk meg egy tökéletesen steril, azaz számítógép-generálta zenei hangot:

 

Tökéletesen steril, azaz számítógép-generálta zenei hang

 

Igen, az ilyen steril zenei hang egy szinuszgörbe, ebben a (steril) formában a természetben nem is fordul elő. Kissé leegyszerűsítve a zenei hangnak a fenti ábra alapján 2, egymástól jól elválasztható tulajdonsága van:

  1. amplitúdó (a szinuszgörbe függőleges kiterjedése, leegyszerűsítve a hang hangerejét határozza meg),

  2. hangmagasság (a szinuszgörbe vízszintes kiterjedése).

A következő ábrán a jel már nem steril, mondhatjuk, hogy kissé zajos, de a fenti fontos paraméterek mégis megállapíthatók belőle. Ez egy A-dúr skála néhány hangja gitáromról bejátszva:

 

A-dúr skála néhány hangja gitáromról bejátszva

 

Majd vessünk egy rövid pillantást az ominózus asztalra csapás jelentős mértékben felnagyított görbéjére:

 

Asztalra csapás jelentős mértékben felnagyított görbéje

 

Az ábrán jól láthatjuk, hogy bár a csapásnak van hangereje (a görbe függőleges kiterjedése), de nincs, vagy legalábbis érdemlegesen nem állapítható meg konkrét hangmagassága (a görbe vízszintes kiterjedése). Klasszikus (akusztikai) értelemben ez a puffanó zörej tehát nem zenei hang, mert nincs jól behatárolható hangmagassága. Megállapíthatjuk a zenei hang egyik legfontosabb tulajdonságát: a zenei hangnak mindig van egy állandó és mérhető hangmagassága. Mértékegysége a hertz (Hz), amely azt jelenti, hogy a hang 1 másodperc alatt mennyit "rezeg", azaz a fenti szinuszgörbe 1 másodperc során mennyi "hegyet és völgyet" fut be (ezt nevezzük periódusnak):

 

Periódus

 

Tudományosan fogalmazva: a zenei hang mindig periodikus, a zörej sohasem. A 440 Hz akusztikailag azt jelenti, hogy a hang 1 másodperc alatt 440 teljes periódust fut be.

 

Gondolkodjunk el azon, hogy vajon tudnánk-e a fenti szinuszgörbét valamilyen elmés fizikai kísérlettel reprodukálni?

Igen, ehhez vennünk kell egy közönséges hangvillát, arra rá merőlegesen egy ceruzát kell erősítenünk, majd mikor megütjük a hangvillát, egy papírdarabot kell egyenletesen elhúznunk a ceruza alatt. Mivel a hangvilla (mindkét) ága rezeg, a ceruza egy tökéletes szinuszgörbét fog kirajzolni. Másik lehetőségünk pedig régi gramofonlemezek nagyítóval való tanulmányozása, mert a barázdákat felnagyítva ott is szinuszos görbéket fogunk észrevenni.

 

A minket körülvevő, folyamatos zörejtömegből tehát a fenti meghatározás alapján képesek vagyunk kiemelni azon (konkrét hangmagasságú) hangokat, amelyek zenei alapként egyáltalán szóba jöhetnek. Ebből a szempontból természetesen jóval többféle hangból válogathatunk, semmint gondolnánk, ilyenek például:

Valóban, a fenti dolgok sokszor képesek zeneileg egyértelműen felhasználható (azaz konkrét hangmagasságú és tiszta) hangok generálására, belőlük mégsem lesz az emberre ható, eksztatikus zene. Miért nem? Mert hiányzik belőlük a konszonancia...