Mi is a zene? - VII.
A zene nagy belső, ritmikai arányossága
A fejezetben lévő (.mus kiterjesztésű) kották a Finale Notepad nevű programmal játszhatók le. Az ingyenes program 2003-as változata a központi honlap Letöltések című fejezetéből tölthető le.
Mottó: "Kezdetben vala a ritmus."
Hans von Bülow
A ritmus hihetetlenül mélyen határozza meg életünket.
A sokat emlegetett „életritmus” be nem tartása vagy felborulása például súlyos következményekkel járhat nemcsak az ember, bármely élőlény lelki vagy testi egészségre. Létezik tehát egy igen tágan és más szempontokból is vizsgálható, ugyanakkor egyáltalán nem „elkülönült” ritmus. Véleményem szerint az ember éppen emiatt képes a ritmusra oly ösztönösen tekinteni, hiszen az az élet legmélyéből származik. Erre minden élőlény mindennemű fontolgatás nélkül rá tud érezni. A zenei ritmus talán ennek a nagy, belülről megsejtett és átérzett életritmusnak az egyik kézzelfogható vetülete.
Vessünk egy pillantást szívverésünk többé-kevésbé egyenletes ütemeire (elnézést kérek a kardiológusoktól, ha ez orvosi szempontból nem volna pontos)…
…vagy egy robogó vonat zakatolására (itt a vasutasoktól kérek bocsánatot):
Ritmust tehát éppúgy látunk, érzünk, sejtünk a csillagok, bolygók keringésében, mint a minket közvetlenül körülvevő dolgokban vagy a sztetoszkópban, ha éppen szívünket hallgatjuk vele. Én részben erre az ösztönös ritmusérzékre próbálok építkezni a gitároktatás során is, amely néha sajnos nem könnyű dolog. Civilizációnk ugyanis –én legalábbis én így látom-, sok mással egyetemben mintha a ritmust kissé száműzte volna a társadalomból, egészen pontosan a táncterem széléig. Mintha a ritmus máshol nem is lenne megengedve, csakis az ostoba, táncszerű „lötyögések” alkalmával. Én így látom, mert jónéhány kezdő tanítványom egyszerűen retteg (!) a dobütőket kezébe venni, arról nem is beszélve, hogy mit művelnek, ha ennek ellenére elkezdik a ritmikai gyakorlatokat. Miért van ez, ha nem azért, mert jelenkori társadalmunk egyértelműen nem díjazza az ösztönösséget.
Mindezt azért mondtam el nyitógondolatokként, hogy vegyük észre jelenkori társadalmunkból „áramló” ártó korlátokat is. Ha így teszünk, könnyebben tudjuk lebontani azokat. A szocializáció persze lényegében mindig ösztönkorlátozásokat fog jelenteni, ám ezzel a kijelentéssel természetesen én sem gátlástalanságra szeretnék buzdítani.
(Azon egyén, aki ebben a kijelentésben nem lát mást, csak ezt, az tipikus és krónikus szentfazék. Óvakodjunk tőlük!) Bontsuk le a falakat, ha már omladoznak és útban vannak! Dobütőket a kézbe!
Az immanens ösztönösség másik ismérve a szimmetriára, illetve valamilyen módon megtapasztalható arányosságra való határozott igény. Ez leginkább vizuális struktúráknál (például régebbi épületeknél) figyelhető meg, illetve szerintem ennek része az egyszerű rendszeretet is. Az arányosság zenei megnyilvánulása a különböző korok zenei alkotásaiban szintén megjelenik. Ez is teljességgel ösztönös: egy botfülű is képes meghallani a zene ritmikai botladozásait vagy az idegen ritmusokat (például a balkáni népzenében). Hallja és nem tetszik neki, bár nem tudja mi a baj.
De mindenekelőtt tisztáznunk kell az arányosság fogalmát, ez pedig nehéz ügy, mert többféle jelentéstartalmat hordoz. Az arányosság matematikai meghatározása itt és most nem lényeges, mert a zenei arányosság tőle jóval különbözik; az az igazság, hogy ezt a fogalmat én voltam kénytelen bevezetni, mert úgy vélem, a jelenséget eddig senki sem tárgyalta (legalábbis én nem tudok róla és ha ez igaz, akkor innentől kezdve stip-stop copyright).
Vessünk 1 pillantást a Boci, boci tarka című világslágerre:
A kottával, mint zenelejegyzési formával komoly gondjaim vannak (erről részletesen írok a Gitáriskola új fogalmai és javaslatai című fejezetcsomagban), ám abból a szempontból pontos, hogy képesek vagyunk rajta megfigyelni a zenei ritmikát és az arányosságot.
A dal 4 ütemből áll, a 4 páros szám, így osztható 2-vel.
-
Az 1. zenei gondolat 1 ütemen keresztül tart,
-
a 2. ütemben meg van ismételve,
-
a 3. ütemben új zenei gondolat jön,
-
a 4. ütemben pedig az előzőhöz képest hasonló gondolati lezárást láthatunk-hallhatunk.
A zenei arányosság legfontosabb általános jellegzetességei:
-
a teljes ütemszám mindig páros szám,
-
a zenei gondolatok ütemszáma a teljes ütemszámmal mindig osztható 2-vel,
-
tipikus szorozhatóság-oszthatóság a 2-4-8-16 ütemszámarány.
Lássunk 1 másik példát a Tavaszi szél című népdal formájában!
A Finale Notepad egyik fogyatékossága, hogy a legutolsó ütemet mindig széthúzza "faltól-falig". Figyelem, az alsó sor csupán egyetlen (1 db) ütem!
Az ütemeket összeszámolva 8-at kapunk, nem véletlenül. A népdal szövege 2 sorból áll:
"Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom,
Minden madár társat választ, virágom, virágom."
A teljes ütemszámból (ez 8) következik, hogy a szöveghez rendelt dallam ritmikailag szintén zárt:
-
a szöveg 1. sorának terjedelme a dallamban 4 ütem,
-
a szöveg 2. sorának terjedelme a dallamban szintén 4 ütem,
-
az összesen valóban 8 ütem.
Annak ellenére, hogy a zene ennél jóval tágabban és szabadabban értelmezhető jelenség, azaz sokszor nem szorítható be ilyen számtani sémákba, a legtöbb népdalban, műdalban, világslágerben mégis tettenérhető ilyen vagy ehhez hasonló belső, ritmikai arányosság. Ez az európai gyökerű, tonális zenének egyik fontos jellemzője.
Nézzünk meg 3. példánkat, Mozart - Eine Kleine Nachtmusik című mesterművének bevezető zenei gondolatait:
Forrás - Source: www.virtualsheetmusic.com
-
Az 1. zenei gondolat 4 ütemen keresztül tart,
-
a 2. zenei gondolat szintén 4 ütemen keresztül tart,
-
az összesen valóban 8 ütem.
Természetesen a zenei arányosság az összes ütemmutatóban megjelenik. A 3 fenti, 4/4-es példa mellett a 3/4-es (ismertebb nevén keringő) ritmusokban a belső arányosság a 3-6-12-24 ütemes dallamtagolódásban tapasztalható. De bonyolultabb ritmusok is tartalmazzák, igaz kissé rafináltabb formában, ilyen például az 5/4 vagy 7/4.
A zenei arányosság nemcsak egyszerű dalokban, hanem monumentális zeneművekben, például szimfóniákban is megjelenik, főként a dallamszólamokban. Persze nagyobb terjedelmű zenei alkotásoknál nincs értelme a mű teljes ütemszámát elfelezni, elnegyedelni, elnyolcadolni (1 átlagos szimfónia teljes ütemszáma meghaladhatja az 1000-et!), ez ugyanis sehová sem vezetne a ritmikai arányosság felfedezésében. Ám az elv, nevezetesen, hogy a dallam ritmusa nem kaotikusan, hanem belső, sok esetben matematikailag is megfogalmazható szabályok szerint, folyamatosan felfedezhető.
Kis zenetörténeti érdekesség, hogy Bartók Béla híres Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című mesterműve 1. tételrészeinek (Andante tranquillo) ütemszámai a Fibonacci-sorozatból levezethetők. Ez 1 matematikai sorozat, ahol az első két elem a 0 és 1, a további elemeket pedig az előző kettő összegeként kapjuk, így a sorozat első néhány eleme a következő lesz:
0 - 1 - 1 - 2 - 3 - 5 - 8 - 13 - 21 - 34 - 55 - 88...
A Pénzes-féle módszertan a belső, ritmikai modellezhetőséget a folkgitár-módszertanban használja ki következetesen. A saját fejlesztésű ritmikai sablonok, a hozzájuk rendelt ciklusszámok és körszámok nem működnének, azaz nem tudnánk leírni a zene folyamát (folkgitár esetében az akkordmenetét), ha a zene ritmikája nem rendelkezne ezzel a fontos tulajdonsággal. De mivel a ritmikai arányosság létező és fontos tényező, a fenti, Tavaszi szél akkordmenete leírható a belőle következő, absztrakt, Pénzes-féle jelölési rendszerben:
Tavaszi szél - felbontás - 4/4 - 1 ciklus
G
(1/2) D - G - G - D - G - D
G
(1/2) Am - Em - Am - H7 - Em
Em (↓)
Most pedig azt nézzük meg, hogy mitől 12 ütemes a híres blues-kör! Ennek során az előbb alkalmazott, Pénzes-féle ciklusszámokból indulunk ki:
12 ütemes blues-kör - A-pentaton
(8) A7
(4) D7
(4) A7
(2) E7
(2) D7
(2) A7
(2) E7
A ciklusszámokat összeadva 24 lesz a végeredmény. Ez azt jelenti, hogy 1 ütembe 2 db félértékű hang (vagy akkord) fog kerülni (mert 24 / 12 = 2). Az ügy érdekessége az, hogy a kört le lehetne írni a kottában olyan módon is, hogy ne 12 legyen a teljes ütemszám. Ekkor azonban a belső ritmikai arányosság éppúgy megmaradna, mint a 12 ütemes példában.
Pénzes László