Ádám, az első zenei zsenitől a mai temperált hangrendszerig IIIb.
Ősi hangszerek
Pengetős-vonós hangszerek
Fúvós hangszerek
Ütőhangszerek
Ebben a fejezetben az előző, az Ádám, az első zenei zseni című fejezetben említett ősi hangszerek után kutatunk, ezáltal mintegy megerősítjük az ott tett megállapításainkat. A hangszereket családjuk szerint, felsorolásszerűen és röviden mutatjuk be. Némely hangszert meglehetősen nehéz katalogizálni primitív jellege miatt (ilyen például a zúgófa), illetve arra sem vállalkozunk, hogy egy, az egész világon elterjedt ősi hangszer minden egyes elnevezését felkutatjuk.
Szájíj
Nagyon sok természeti nép jött arra rá, hogy a szájüreg hangszerrezonátorként
jól felhasználható (lásd doromb). A szájíj gyakorlatilag a világ
bármely részén előfordul. A hangszert vonóshangszerként használják és sokféle
elnevezése van.
Hárfa
Eredeti felépítése elve szerint néhány kifeszített húr, amelyeket meggörbített
és sok esetben rezonátorként is felhasznált hangszertest között feszítenek ki
és pengetnek meg. Rengeteg ősi változata ismert (például az ógörög samvike, phorminx)
és minden ősi népnél találkozunk vele (sumérek, óegyiptomiak, ógörögök).
Az ősi hangszertest lehetett tök, teknős-, vagy tatupáncél, kagylóhéj.
Kora
A szenegáli kora hárfaszerűen megszólaltatott afrikai hangszer:
Lant, gitár, hegedű
Ebben a hangszercsoportban kivételesen a hangszeres fejlődés végeredményei
vannak először megemlítve. Lant, gitár, hegedű közös jellemzője a
kifeszített húr, amely(ek) alatt később valamilyen kezdetleges fogólap is
megjelenik és amelyekből aztán a lantok, a
gitárok és egyéb vonós hangszerek fejlődtek ki (például szenegáli riti, indiai sitar és
szintén ind vina, arab rebab, rebec, vielle,
fidula). Az alábbi fotón egy óegyiptomi
festményről rekonstruált lantot láthatunk:
Pszaltérium
Kifeszített húr elvén működő, pengetett, citeraszerű hangszer, amelyet ütőkkel is meg lehet szólaltatni. Bár perzsa eredetű, de neve görögből származik.
Sansa
Ujjpengetéssel megszólaltatható ősi afrikai hangszer...
....és a fentihez hasonló elven működő modernkori változata, a kalimba:
Berimbau
Ősi brazil hangszer, amely megjelenik a modern korban a capoiera
harművészeti stílus rendezvényein is:
Ch’in
Ősi, kínai, citeraszerű hangszer, amellyel már szabványosított skála is
lejátszható volt. Hasonló elven működik a japán koto.
Csontfuvola, csontfurulya
Már az ősember is készített elejtett állatok csontjaiból olyan fúvós
hangszert, amelynek bizonyos pontjaira lyukakat fúrva zeneszerű rezonanciát
tudtak kiváltani. A világ bármely részén, bármelyik korszakában előfordul és
sokféle elnevezése van.
Forrás - Source: mult-kor.hu
Síp, pánsíp
A síp megfújt légoszlop elvén működő, sokszor friss fűzfaágból készített ősi,
fúvós hangszer.
Több, különböző hosszúságú sípot összeillesztve pánsípot kapunk, amivel már teljes hangsor (skála) is megszólaltatható (például romániai nai). Kínai megfelelője a híres sheng.
Aulosz
Ógörög fúvos hangszer és az úgynevezett nádnyelves hangszerek csoportjába
tartozik. Gyakran fordítják fuvolának, bár a hangszer használatának fő
jellegzetessége volt, hogy mindig párosával használták. Valójában működési
elve inkább a síphoz hasonlít.
Okarina
Megfújt légoszlop elvén működő, égetett agyagból készült fuvola.
Szarvkürt
Állatok szarvából fúvós hangszer készíthető (nepáli narsing,
zsidó shofar). Hangja erős, átható és sok esetben rajtuk több (zeneileg
értelmezhető) hang is megszólaltatható. Hasonló elven működik, de sokszor már
bronzból vagy rézből készült a viking lur és a kelta carnyx.
Cornu
Bár a római kor már civilizált környezetnek számít, ez a rómaiak által
használt hangszer mégis ősi, kelta eredetű rézfúvós hangszer:
Zúgófa
Nyilvánvalóan nem fúvóshangszer, de működési elve a levegővel kapcsolatos.
Annyira ősi, hogy a világon mindenhol találkozhatunk vele. Zajkeltő anyaga
lehet kő, fém, fa. Inkább kommunikációra, üzenetközvetítésre használták,
semmint hangszerként. Ha rákeresünk a YouTube-on a Schwirrholz /
Bullroarer szavakra, akkor megtekinthetjük használat közben is.
Dob
A legősibb ritmushangszernek számos változata ismert a természeti népek
körében. Kezdve az üreges fatörzstől, bambusztól egészen a rezonátorként
működő bármilyen kő-, fa-, állati üregig (például indiai tabla).
Harang, csengettyű
A bronzművesség már 3500 éve ezelőtt is nagyon fejlett volt Kína területén.
Harangokat, és hasonló elven működő csengettyűket főként templomoknál és
szakrális tevékenység során használtak.
Cintányér, gong, hangtál
Ezen hangszerek alapja fém, sokszor réz, amelyet azonban legjobb tudomásunk
szerint nem öntöttek Kr. u. 500-ig. Mégis Keleten a harangok mellett
fokozatosan a legfontosabb vallási szertartáskellékekké váltak.
Balafon
Bár ütőhangszer, ám nemcsak ritmus, hanem egyúttal dallamhangszer is.
Hangképző részük fából készült, de már több ezer éve léteztek kőből, illetve
fémből készültek is Afrika és Kína területein.
Csörgő
Alapvetően ritmushangszer. Óegyiptomi megfelelője a sistrum:
Ének
Ne feledkezzünk meg az emberi hangról sem, amely az egyik legősibb népi
hangszer. Az alábbi óegyiptomi festményen egy vak énekes hárfával kíséri magát
hölgyvendégei előtt: