Ádám, az első zenei zsenitől a mai temperált hangrendszerig XIII.
A középhangú temperálás
Riemann-Brockhaus lexikon
Tarnóczy Tamás - Zenei akusztika
Bár a középhangú temperálás a zarlinoi hangrendszer anomáliáinak megoldására jött létre, mégis voltaképpen visszalépés a pithagoraszi hangrendszerhez, amelyben -emlékezzünk vissza-, a hangok meghatározása kvintugrásokkal történt meg. Mégis, talán ez volt az első olyan kísérlet, amelyben megpróbálkoztak az eredetileg tiszta hangközarányú hangok lehelletnyi finomságú kiegyengetésével, amit már egyértelműen nevezhetünk temperálásnak.
Az alapötlet a skálaalkotó első 4 kvint 1/4 didümoszi komma értékkel való leszállítása volt (5,4 cent), amely által a legtöbb keletkező hangköz ugyan kissé szűkebbé vált, de hangközazonosságukat megtartották. A rendszer egyébként onnan kapta a nevét, hogy zarlinoi hangrendszernél bemutatott...
...hármashangzat-viszonyokban a középső nagyterc mindig tiszta és mindig középen marad (itt C-E-G, F-A-C, G-H-D).
Ezzel szemben a Riemann-Brockhaus lexikon szerint a névadás elsősorban a keletkezett kétféle, a kis és nagy egészhang (8/9 és 9/10) különbségének kiegyenlítéséből származik.
(Ugyanakkor a lexikon megemlít egy további, nem nagyterces, hanem kisterces skálaalkotási lehetőséget. Ekkor a skálaalkotó első 3 kvint értékét 1/3 didümoszi komma értékkel kell leszállítani.)
A létrejött (nagyterc-alapú) hangsor értékei bár látványosan borzalmas értékűek...
...ám mégis jól felhasználható a pithagoraszi hangrendszernél ismertetett 6 dúr és 3 moll hangnemben:
-
dúr hangnemben: C-G-D-A-F-B
-
moll hangnemben: G-D-A
Ezen hangnemeken túl azonban jelentős mértékű hangzásromlással szembesülünk, ami egyaránt tartalmaz túl szűk kromatikus félhangot és elhíresült farkaskvintet.
A további hangnemek viszonylagos használhatatlansága ellenére ez a fajta hangolási mód széleskörben elterjedt: az 1700-as évektől már csak ilyen módon hangolták az orgonákat. El tudjuk azonban képzelni a zabolátlan zenei fantáziával megáldott zeneszerzőket (itt elsősorban Johann Sebastian Bachra gondolok), akik azzal szembesültek, hogy felemás hangolások miatt nem tudnak minden lehetséges hangnemben játszani! Hiszen azt se felejtsük el, hogy a Mester élete és munkássága éppen egybeesett a barokk orgonák csúcskorával. (Handel például a fenti hangolási okok miatt kizárólag az említett hangnemekben komponált orgonára.)
A problémák ideiglenes megoldása segédhangok (orgonán külön segédbillentyűk) beiktatásával volt lehetséges. Így bővült a tiszta nagyterces hangolási mód 31 hangos, míg a kisterces hangolási mód 19 hangos hangrendszerré. Ezek a bővítmények azonban semmiféleképpen sem képezhették a zenei jövő alapját, ezt végső soron mindenki belátta. Ennek ellenére -elsősorban gazdasági okokból, hiszen súlyos pénzekbe kerül ma is egy zongora, nemhogy egy orgona áthangolása-, a régi, Salinas-féle középhangos hangolási mód egészen a 19. század közepéig érvényben maradt. (Az első temperált zongora 1842-ben, temperált orgona pedig 1854-ben jelenik meg.)
Az alábbi táblázat a pithagoraszi, a zarlinoi és a középhangos (nagyterces) hangrendszer értékeinek összehasonlítását tartalmazza, amelyben a létrejövő komma, eltérés (jelölése -1) értéke 1 didümoszi komma (81/80 = 21,51 cent), tehát például 1/2 didümoszi komma (√81/80 = 4,637 cent):
Pénzes László