Ádám, az első zenei zsenitől a mai temperált hangrendszerig II.
A harmónia
A harmónia szó görög...
...és latin (armonia) szógyöke egyaránt összhangot jelent.
Nagy valószínűséggel először az ógörögöknél merül fel, ám sokkal egyetemesebb értelemben, hiszen a logosz és a szimmetria fogalmakkal együtt, mint világszemléleti alapfogalom van megemlítve.
A harmónia elve olyan régi, hogy még a görög mitológiában is megjelent: Harmonia, a művészetek és a rend istennőjeként Arész, a széthangzás (ezzel együtt a háború) istenének és Aphrodité, a szerelem, a szépség és az összehangzás istennőjének egyik gyermeke, ugyanakkor egy Kadmosz nevű mitológiai alak felesége.
A harmoniai eredeti jelentése ugyancsak roppant érdekes: hajódeszkákat összetartó kapocs. Így lesz a szó később és fokozatosan az illeszkedés szinte filozofikus, de mindenekelőtt zenei fogalmává.
Nagyon fontos felismernünk, hogy minden kornak más és más zenei felfogása létezett és ez alól a harmónia fogalma sem volt kivétel. Ez azt jelenti, hogy manapság már egészen más fogalmakkal gondolunk rá, sokszor mást is értünk alatta, mint ahogy elődeink tették, így bármely magyarázat csak modern szemléletű, szofisztikált "múltidézés" lehet. Ezt egyébként mostanában egyre többször érzem, látva-olvasva a források "vérvörös igazságként" tálalt, de valójában ködös találgatásait, amely erőteljes homályokat egyértelműen saját gyártású töltelékkel próbálnak feltölteni. Emiatt a források anyagában sokszor oly mély ellentmondásokat találhatunk, amely meggátolja, hogy logikus egésszé gyúrhassuk össze őket.
A zenei gondolkodásmódok közti különbségek szemléltetésére vegyük példának a nagyterc hangközt és annak 5/4 frekvenciaarányát!
Modern zeneelméleti szemléletben a kiválasztott hangközt ezernyi, modern fülünk számára pontos hangszeren ellenőrizhetjük le, mind a 12 (temperált) hangról kiindulva. Sőt, frekvenciaméter segítségével megpróbálhatjuk tiszta hangolással is. A hangköz fogalmi megértéséhez pedig bevethetjük a régi és a modern, információ-alapú társadalom összes találmányát (könyv, CD, DVD, Internet).
Nyilvánvalóan az ógörögöknek minderre nem volt lehetőségük, sőt egészen más társadalmi és kulturális közegből tekintettek rá. Tulajdonképpen az egyetlen számukra is ismert adat az 5/4 aránya (ilyen, tehát közönséges tört formában) és maga a hangzása volt. Ráadásul a frekvenciaarány konszonáns hangzását egyedül kezdetleges hangszereiken próbálhatták ki (phorminx, kithara, stb.):
Ez a kezdetleges szemlélet aztán be is határolta a zenei gondolkodást, vele magát a zenét, éppen ezért nem Mozartok születtek ógörög honban, hanem a zene felett elmélkedő Pithagoraszok, akik inkább a zene mögött rejtőző matematikát keresték.
A jelen fejezetcsomag elsődleges feladata tehát az lesz, hogy bemutassa és elemezze letűnt korok "harmóniavélekedését", azaz: ki, mit, milyen alapokon és miért vélt harmonikusnak, jól hangzónak.
Könnyű belátnunk: ez valójában egy évezredeken átívelő gondolkodási, sőt sok esetben pszichológiai folyamat a zene egészéről.
Később látjuk, hogy minél bonyolultabb zenei rendszert igyekszünk kiépíteni, annál több hangolási és egyéb problémába fogunk beleütközni. Ezen problémák (részleges) megoldásának egyik lehetséges, jól bevált módja a ma használatos, európai gyökerű temperált hangrendszer.
Pénzes László