Ádám, az első zenei zsenitől a mai temperált hangrendszerig IV.

 

A hangrendszer fogalma

 

Az európai temperált hangrendszer megértése végett további vizsgálatokra is szükségünk van, amelyek közül talán a legfontosabb a hangrendszer fogalmának tisztázása.

 

A hangrendszer az a hangokból álló alapkészlet, amelyből aztán az összes zene, közvetve zenei szabály levezethető és ebben a minőségében meghatározója lesz a belőle származó zenének. A hangrendszerből származtathatók a skálák, a harmóniák és esetleges dallamminták (ez utóbbi a keleti zene jellegzetessége), de nyilvánvalóan csakis azok, "amelyek belőle származnak".

 

A fenti megállapítás egyik logikus következtetése, hogy nincs zenei hang a hangrendszeren kívül. Ez persze pusztán egy elméleti megállapítás, elvégre sok olyan hangszer lehet, amellyel hangrendszeren kívüli hang is előállítható. Ettől függetlenül a "rendszer" felépítésénél és magyarázatánál ki kell jelentenünk, hogy zeneelméletileg nem ismerhetünk el hangrendszeren kívüli hangokat, mert ez jelentős mértékben megnehezítené a magyarázatokat, illetve egyúttal más hangzású zenét eredményezne.

 

Másfelől igen butának hangzik a meghatározás utolsó, a dallammintákkal kapcsolatos mellékmondata, bár valójában nem badarság, ugyanis például az indiai rágák (egyfajta skálák és dallamminták) nem származtathatók az európai temperált hangrendszerből, mert más hangrendszer az alapjuk, noha hangzásukban sokszor lehetnek hasonlók az európaihoz.

 

Belátom, még mindig nagyon ködös ez a meghatározás, úgyhogy megpróbálom érthetőbben megfogalmazni.

 

Képzeljünk el 1 olyan primitív hangszert, amelyet tehát az előző fejezet felvázolása szerint Ádám minden gond nélkül megalkothatott (Ádám, az első zenei zseni című fejezet). Ha például ennek a hangszernek 3 húrja lett volna egymáshoz képest kvint hangolással, akkor Ádám a hangszerrel együtt feltalálta volna a háromhangos kvint-hangrendszert is. Vegyük észre, hogy ebben a kezdetleges rendszerben csakis 3 hang létezik, Ádám tehát csakis ebben a 3 hangban gondolkodhatott. Az ebből származó zene semmiképpen sem válhatott volna mozarti minőségűvé és árnyalatúvá, elvégre csupán 3 hangnyi hangkészletű rendszerről van szó, de kezdetnek nem lett volna rossz lépés.

 

Egy másik hasonlattal a hangrendszert nyugodtan hasonlíthatjuk egy tágas szoba beton alapjához. Ennek az alapnak (mint minden épületalapnak) egyetlen rendeltetése van: minél masszívabb és laposabb sík felületet nyújtani, másként egyszerűen nem funkcionálna. Az említett fejezetből, illetve a későbbiek során ki fog derülni, hogy minden zenei helyzetre megfelelő, azaz tökéletes zenei alap (hangrendszer) sajnos nem létezik, mindegyiknek megvan a maga (hangolási) göcsörtje, anomáliája, amelyet legjobb elkerülni, másként hamis skálákba-harmóniákba csúszhatunk. A különböző hangrendszerek, mint alapok tehát garantáltan itt-ott kisebb gödrökkel tarkítottak.

 

Használhatók ilyen módon a különböző hangrendszerek?

Természetesen igen, aminthogy az egyenetlen teremalap is használható, egyetlen, már említett feltétellel: ismernünk kell a gödrök helyeit, hogy azokat biztonságban kikerülhessük.

 

Tehát a különböző hangrendszerek akusztikai és matematikai felállításakor fellépő konszonancia (együtthangzási), lényegében hangolási problémák megértése és a problémák (részleges) megszüntetése fog bevezetni minket a temperált hangrendszerbe.