A zongora
A négyféle moll skála
A négyféle moll skála (molle = lágy) közül a legelsőt, legegyszerűbbet, a „dúr párhuzamos mollját”, amelyet természetes mollnak is nevezünk, sokszor kell gyakorolnunk, ha klasszikus vagy modern zeneszerzők zongoradarabjait kívánjuk majd egykor előadni. Technikai és zeneelméleti szerkezete a 7 alapskálából következik, azoknak tökéletesen "kompatibilis" része.
A másik 3 a harmonikus, a
dallamos és a
roma-moll főként technikai szempontból
érdekes, hiszen módosított hangokat tartalmaznak. A
klasszikus és romantikus mesterek egyébként is már bebizonyították, hogy a moll
alaphangnembe megfelelő feltételekkel bármilyen módosított hang
bejátszható-, egyéb atonális irányzatokról nem is beszélve, igaz, az
utóbbi esetekben sokszor már nem is beszélhetünk moll-tonalitásról.
A moll hangnemet megkülönböztetésül szokás kisbetűvel jelölni, szemben a dúr hangnemmel. Például d-moll, D-dúr. Ettől én az egyszerűség kedvéért eltekintek, amint sok más klasszikus zeneelméleti zöldségtől is. Szintén az egyszerűség kedvéért skáláinkat most vizsgáljuk A hangról indulva. Ami a skálák technikai felépítését illeti: mindegyik megoldható klasszikus
BK - 5-4-3-2-1-3-2-1
JK - 1-2-3-1-2-3-4-5
ujjrendekkel, felvázolása pedig az OSIRE zongorás változatával, az OPRÉ-vel történik, mert azzal már szórakoztató gyerekjáték az ilyesmi.
A moll skála harmonikus változatával még a Harmonikus moll hangnem című fejezet foglalkozik.
A-h-c-d-e-f-g-a
A-h-c-d-e-f-gisz-a
-
A skála hangjai felfelé: a-h-c-d-e-fisz-gisz-a,
-
lefelé természetes moll: a-g-f-e-d-c-h-a
A-h-c-disz-e-f-gisz-a
Ez egyúttal a központi honlap Egzotikus skálák I. című fejezetében ismertetett roma-skála 4. foka, természetesen nem véletlenül. Másik érdekesség, hogy ezt a mollfajtát néhány régi zeneelméleti könyv "magyar hangsorként" határozza meg. Ezen a tévedés okáról is részletesen írok az említett fejezetben.
Pénzes László