Kottaolvasási gyakorlatok II. 

Alapgyakorlatok

 

Az ötvonalas kotta zongorán való értelmezése jóval könnyebb feladat, mint mondjuk a gitárnál. Ugyanis 1 hang a gitáron igen sok helyen előfordulhat, azaz rengeteg, különböző szerkezetű alapskálából válogathatunk, amely a skálaszerkezetek kezdetben átláthatatlan bonyolultságát, komplexitását okozza. Mindez azonban nem merül fel a zongora esetében, hiszen ott csupán egyetlen, lineáris hangsor van.

 

 

Mivel a zongora nagyjából 88 billentyűvel rendelkezik (ez nyilvánvalóan 88 különálló hangot jelent), és a terctávolságú kottavonalazás pótvonalak használata nélkül csak kb. másfél oktávot képes megjeleníteni (az alábbi példában D - G')...

 

 

...ezért a klasszikus zeneelmélet a kulcsok bevezetésére kényszerült. A zongorán használatos 2 kulcs, a violinkulcs (a kanyargós) és a basszuskulcs (a görbe)...

 

 

...amely mindig a kotta elején van feltüntetve. Ez a 2 kulcs a zongorát gyakorlatilag 2 részre osztja:

A 2 kulcs között pótvonalak segítségével természetesen vannak ésszerű határokon belül mozgó technikai és kottaátjárások, de jelképes határként talán ezt a hangot jelölhetjük ki:

 

 

Ez az a bizonyos C hang, amelyről már az általános iskolában is azt tanultuk, hogy „ő a dó az első pótvonalon”.

 

A 2 hang ugyanazt a C hangot jelöli!

 

Klasszikus zeneelméleti meghatározás szerint ez az egyvonalas C, modernebb megközelítésben a MIDI-szabványból kiindulva C4, temperált frekvenciája 261,62 Hz. A róla induló C-dúr skála pedig a következő:

 

C-D-E-F-G-A-H-C

 

 

A standard skálaujjrend:

 

1-2-3-1-2-3-4-5

 

Mielőtt feldolgoznánk első dalunkat, jeleznem kell, hogy a kottaolvasási gyakorlatok dalpéldáiban nincsenek ujjrendek feltüntetve, azt nekünk magunknak kell kitalálnunk. Ez azonban már középszintű zongoratechnikai tapasztalatokat igényel, amelyet a kottaolvasási bevezetőben már kihangsúlyoztam és amelyet semmiféleképpen se hanyagoljunk el.

Ha a gyakorlás során ujjrendi problémába futunk, nem kell tőle megijedni. A legbölcsebb hozzáállás ilyen esetekben, hogy az összes lehetséges ujjrendi változatot megtanuljuk és a választást későbbre hagyjuk. (Igen, nagyon nagy munka ez, de senki sem ígérte az ellenkezőjét, mert a hangszertanulás hosszabb távon csupán vér, izzadtság és dögunalom.)

 

Ezután lássunk egy konkrét feladatot!

 

Tekintsünk az alábbi egyszerű dallamra...

 

Boci, boci című világsláger

 

...és próbáljuk meg lejátszani! Ritmikailag a dal nagyon egyszerű, csak tá-kból (negyedekből) és titi-kből (nyolcadok) áll. Ebből következően szóban akár le is ritmizálhatjuk:

 

titi-titi-tá-tá

titi-titi-tá-tá

titi-titi-tá-tá

titi-titi-tá-tá

 

A megoldás videóban megfogalmazva (talán már kiderült, hogy a Boci, boci című világslágerről van szó):

Mivel a kotta elején nincs előjegyzés (lásd a fogalom magyarázatát lentebb), a dal hangneme vagy C-dúr vagy A-moll, egyébként az előbbi, azaz C-dúr. De mi történik abban az esetben, ha betanulásra szánt zeneművünknek más az alaphangneme? A problémát a zongora felől is megközelíthetjük: mi történik, ha a dal már fekete billentyűket is tartalmaz? Ez 2 dolgot jelenthet:

  1. C-dúr / A-moll hangnemünk módosított (alterált) hangokat tartalmaz,

  2. más a dal hangneme.

Ebben az esetben a skálákat transzponálnunk kell, amely egyet jelent egy másik hangnem használatával. A hangnemek jelzése a kottában a klasszikus zeneelmélet szerint a kotta elején lévő egy vagy több kettőskereszt, illetve bé.

 

 

 

Ezt nevezzük előjegyzésnek. A 2 módosító jelzés, ha a kotta elején, mint előjegyzés található, akkor a kottára mindenhol érvényes globális jelzés, amelyek nemcsak az alaphangnemeket határozzák meg, hanem bármely olyan hangot is módosítanak (még pedig 1 félhanggal le vagy fel), amelynek sorában állnak. Például az alábbi kotta előjegyzése 1b a kotta alulról a 3. sorában, a violinkulcs mellett:

 

 

Ez nemcsak azt jelenti, a dal nagy valószínűséggel F-dúrban vagy D-mollban van, hanem azt is, hogy ha a H hang a kottában bárhol előfordul (amelynek pozíciója a violinkulcsos kottában éppen alulról a 3. sor), akkor azt automatikusan ez a jelzés mindig és folyamatosan 1 félhanggal leszállítja B hanggá. Ezért globális ez a jelzés.

 

Másfelől a bé és kettőskereszt, mint hangmódosító jelzések lokálisan is felhasználhatók. Ilyen esetekben a hangot módosító hatásuk csakis 1 ütemen belül érvényes, ezért lokálisak.

 

 

 

Arra is van lehetőség, hogy az előzetesen módosított hang módosítása megszűnjön, ezt az alábbi jelzéssel tehetjük meg:

 

 

Ez a feloldójel, amelynek hatása szintén lokális, tehát csakis 1 ütemen belül érvényes.

 

Sajnos az ügy itt kezd veszettül eldurvulni, aminek az oka nem én vagyok, hanem az értelmetlenül rendszerező klasszikus zeneelmélet. Először azonosítsuk be ezeket a módosított hangokat és elnevezéseiket, tehát voltaképpen a kottán a hiányzó 5 fekete billentyűt próbáljuk behatárolni:

 

Violinkulcs

  kettőskereszt

 

1. és 2. ütem:

Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz

 

3. és 4. ütem:

Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-Fisz

 

bé

 

1. és 2. ütem:

Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-Asz-B-Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-Asz-B-Cesz-Desz

 

3. és 4. ütem:

Esz-Fesz-Gesz-Asz-B-Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-Asz-B-Cesz-Desz-Esz-Fesz

 

Basszuskulcs

  kettőskereszt

 

1. és 2. ütem:

Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-Aisz

 

3. és 4. ütem:

Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz

 

bé

 

1. és 2. ütem:

Gesz-Asz-B-Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-Asz-B-Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-Asz

 

3. és 4. ütem:

B-Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-Asz-B-Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-Asz-Cesz-Desz

 

Láthatjuk, hogy a fehér billentyűs C-dúr skála (C-D-E-F-G-A-H) mind a 7 hangját módosítottuk. Ez azonban 2-vel több az 5-nél, hiszen 5 fekete billentyűt keresünk! A megoldás az, hogy a C-dúr skála nem tökéletesen szekvenciális, pontosabban E és F, valamint H és C hangok között nincs fekete billentyű...

 

C-D-E-F-G-A-H-C

 

...ezért:

Ezt a jelenséget nevezzük enharmóniának, ami egyébiránt teljesen felesleges bonyolítás a klasszikus zeneelméletben.

 

Az európai gyökerű zenében a hosszú és folyamatos zenei fejlődés végeredményeként 2 hangnem vált uralkodóvá, a dúr és a moll. A klasszikus zeneelmélet a temperált kvint-kvartkörben rendezte el ezen 2 hangnemet, valamint előjegyzéseiket, hiszen a hangnemek mellett lévő kettőskereszt és bé utalások ezt jelentik. A kvint-kvartkörből az is kiderül, hogy zenei rendszerünkben összesen 24 hangnemünk lehet, 12 dúr és 12 moll:

 

A temperált kvint-kvartkör

 

Ez a megközelítés kissé egyszerűsített, hiszen nemcsak 2 hangnemünk van, mivel csupán ezekből közvetlenül származtatható még további 5 skála, amelyek néha szintén fel vannak használva alaphangnemként. Épp ezért lényeges a Pénzes-féle alapskála-táblázat, amely a fenti kvint-kvartkört kibővíti a maradék 5 skálával:

 

Pénzes-féle alapskála-táblázat

 

Ám ez csupán a húros hangszerek esetében fontos megállapítás, meg persze annak, aki mondjuk fríg skálát szeretne játszani zongorán.