A repetíció (hangismétlés)

 

Létezik 1 fontos zongoratechnikai szabály:

 

ha 1 hangot egymás után többször kell billentenünk (hangismétlés, repetíció), akkor azt mindig külön ujjakkal kell megtennünk.

 

Tehát alapértelmezésben tiltott 1 hangot többször 1 ujjal billenteni. Ennek oka az, hogy a billentések könnyen beragadhatnak és ezáltal nem fog minden hang megszólalni.

 

Észrevehetjük, hogy ez a technika pontosan az ellenkezője az ujjrendi átkötéseknek, hiszen ott előzetesen billentett hangot-hangokat kell egy másik ujjrendbe átvezetni úgy, hogy a hang-hangok kitartottak-átkötöttek maradjanak (legato).

 

Attól függően, hogy 1 hangot hányszor (azaz hány repetícióval) kell megszólaltatnunk, a következő ujjrendi kombinációk merülhetnek fel:

...és ennek fordítottja:

Ebből érdemes kiemelnünk a Liszt-féle repetíciós ujjrendet, amely:

Természetesen ezek a ujjrendek végteleníthetők is, például 1 gyors, 16 db tizenhatodos repetíciónak lehet ez az ujjrendje:

A következő felmerülő kérdés, hogy repetíciónál megváltoztathatók-e a fenti standard ujjrendek? Például lehet ilyen sorrend: 1-3?

 

Válaszunk igen, bár ennek vannak határai, hiszen nem érdemes foglalkoznunk olyan repetíciós lehetőséggel, hogy például 1-5. Ebből egyúttal az is következik, hogy nem érdemes a repetíciós ujjrendi variációknak matematikával nekitámadnunk.

 

A repetícióra további kiváló példákat találhatunk a Skálavariációk című fejezetcsomagban (például repetíciós ujjrendűek a 00, 01, 10, 011 skálavariációk).