A billentés I.

 

A billentéshez szükséges kéz-, és testtartás technikai kiindulópontjait a Kéz-, és testtartás című fejezet tartalmazza.

 

Bevezető gondolatként Schiff András híres interjúrészletét idézhetjük fel, amely során fogott egy esernyőt és a zongorán megütötte vele a C-dúr skála hangjait, mondván: "ez is hangot ad ki".

 

Schiff András ezzel arra utalt, a billentés a zongoratechnikán belül a legkényesebb ügy, ugyanis vele egy pillanat alatt a zene tartalmi mélységeibe csöppenhetünk, hiszen a művész a darab tartalmi karakterét főként a billentés ezernyi árnyalatával közvetíti felénk. (Ehhez szinte elhanyagolható adalékként csatlakozik a pedálhasználat.)

 

A billentés ugyanakkor bevezet minket a zongoracentrikus ujjrendi problémákba, amelynek jó és rossz megoldásai döntik el nagyobbrészt a darab előadásának minőségét.

 

A (valójában laikus) ellentábor erre azt válaszolhatja, hogy ez nem lehetséges, hiszen billentéskor csupán azt a dinamikát tudjuk befolyásolni, amellyel a kalapács a húrt megüti. A válasz voltaképpen rendkívül leegyszerűsíti, szinte semmibe veszi a billentés tartalmi megítélését, amely egyébként a komolyzenében járatlan zenehallgatók tipikus hibája. Sőt, ez a megközelítés a zongorát a szintetizátor tartalmilag "érzéketlen" szintjére süllyeszti le.

 

Véleményem szerint egyetlen billentés önmagában semmit nem jelent (hiszen mi értelme egyetlen hangnak önmagában?), viszont ezernyi, tartalmilag összefüggő billentés igenis nemcsak a darab tartalmi karakterét adja vissza, hanem a zongoraművész egyéni hangzásvilágát is.

 

A billentés tehát központi kérdés, ám egy bizonyos: kezdők még nem tudnak vele kellő mélységgel foglalkozni 2 okból:

  1. nincs meg hozzá a technikai felkészültségük,

  2. nincs meg hozzá a kellő zenei (tartalmi és zenetörténeti) ismeretük.

A helyzet komolysága láttán nem tudunk mást tenni, mint megpróbálhatunk egy olyan technikai mozdulatsorozatot beállítani, amely a későbbiekben nem fog válni önmaga zsákutcájává, sőt vele már megbirkózhatunk a zene tartalmi vonalával is.

 

A kiindulópont tehát a már említett optimális test-, és kéztartás, ettől nincs eltérés, ha van, akkor az kijavítandó hiba.

 

Elméleti alapozásként még tegyük hozzá a következőket:

 

Mielőtt nekiesnénk zongoránknak, végezzünk el néhány egyszerű, mégis hasznos bevezető gyakorlatsorozatot. Az 1. gyakorlat főként gyerekek számára ajánlott, akiknek mozgáskoordinációja még nem olyan fejlett. Ennek során az 1. ujjat kell a 2-3-4-5. ujjainkkal összeérintenünk:

Ezután csukjuk le zongoránk fedelét, optimális test-, és kéztartás szerint tegyük rá ujjainkat, mintha billentyűket akarnánk billenteni. Ehelyett a fedélen kezdjük el a billentést, aminek egyértelmű előnye, hogy nem kell magára a hangképzésre ügyelnünk, pusztán a billentés alaptechnikájára:

Ügyeljünk arra, hogy gyakorlás közben semelyik izmunkat se feszítsük túl. Ez egyébként a kezdők tipikus hibája, hiszen ők a kezdeti technikai tökéletlenséget nyers erővel, ráfeszítéssel igyekeznek legyűrni.

 

Először kezenként 1 ujjat emelgessünk, majd kis idővel és gyakorlattal egyszerre többet is. nagyon fontos, hogy előzetesen mindig fejben jelöljünk ki 1 ujjat vagy ujjkombinációt és azt próbáljuk végrehajtani, másként a gyakorlatcsak kaotikus ujjrendetlenkedés lesz.

 

A Pénzes-féle zongora-módszertan egyik nagy előnye, hogy logikus és rendszerezett alapokon áll. Már ennél az egyszerű gyakorlatnál is feltehetjük az egyszerű kérdést:

 

vajon hány lehetséges ujjrendi kombinációnk lehet?

 

A válasz meglepő lesz: összesen 1024 db. Hogy is jött ki ez az eredmény?

 

A gyakorlat során mind a 10 ujjunkat fel tudjuk használni, ennek potenciális ujjrendje így néz ki:

 

BK ● JK

5-4-3-2-1 ● 1-2-3-4-5

 

Ha például a BK 1. ujjat és a JK 5. ujjat egyszerre dolgoztatjuk (párhuzam), akkor ez a fenti sematikus ujjrendi ábrán így is ábrázolható (amelyen tehát a dolgoztatott ujjakat egyszerűen kijelölöm):

 

BK ● JK

5-4-3-2-1 ● 1-2-3-4-5

 

Az ábrázolás absztrakciója valójában még tovább fokozható, hiszen az ujjszámozás effektíve nem oly lényeges, pusztán az, hogy mely ujjaink dolgoznak és az leolvasható. Ezt az elvet bináris számok formájában úgy írhatjuk fel, hogy a dolgozó ujjak 1, a nem dolgozó ujjak 0 számot kapják:

 

0-0-0-0-1 ● 0-0-0-0-1

 

Látható, hogy az ujjrend még így is könnyen leolvasható. Egyszerűsítsük tovább a fenti sémát:

 

00010001

 

Ezzel a módszerrel bármilyen, akár többhangos ujjkombináció is megjeleníthető, például:

 

5-4-3-2-1 ● 1-2-3-4-5

 

01010101

 

Ebben a pillanatban kell rákérdeznünk az összvariációs lehetőségre. Ez kombinatorikai kérdés, megoldása pedig az ismétléses variáció képlete:

 

 

Mivel 10 ujjat variálunk, a végeredmény a 210 képlet alapján 1024 lesz.

 

Hogy ne zavarjon meg minket, a teljes ujjrendi variációs lista külön, a Billentés III. című fejezetben tanulmányozható.

 

Most pedig nézzünk meg a következő fejezetben az alapszintű billentés további videóit!