Ha a zongora billentyűire egy rövid, de lényeglátó pillantást lövellünk...
...akkor nagyon fontos következtetésekre juthatunk:
-
a zongora hangtartománya majdnem átfedi a zeneileg felhasználható hangtartományt. Ez azt jelenti, hogy az általunk szeretett zene leginkább ebben a hangtartományban (még pontosabban: frekvenciatartományban) mozog.
-
A zongoránál nincs hangolási átfedettség, azaz 1 hang csakis 1 helyen fordul elő (ellentétben a legtöbb húros hangszerrel). Ebből az következik -bár ezt a következtetést vizuálisan azonnal le tudjuk vonni-, hogy ez a hangszer a zenei rendszer hangsorait lineárisan mutatja, ezért rajta optimális módon, a legplasztikusabban, legátláthatóbban vizsgálható a zeneelmélet. Ezt később főként zeneelméleti magyarázatok során folyamatosan ki is használjuk, amint ezt teszi minden megfontoltabb zenei képzés.
Ám itt kell megjegyezni, hogy a zongora lineáris plasztikussága még nem minden, hiszen a billentyűk elrendezése lehetne félhangnyi lépésekben is. Ekkor tehát 12 billentyűnk volna egymás mellett, akár a már megszokott színjelölésben...
A modern zongora klaviatúrája mégsem így alakult ki. Vajon miért?
Egyrészről a fekete billentyűk fehérek közé ékelése fizikailag rövidebbé teszi a klaviatúrát, ezáltal több oktáv fér el egymás mellett. Ez mondhatni létfontosságú, hiszen a klasszikus zongoraklaviatúrán jól látható, hogy a zeneileg felhasználható hangtartomány (sok zongora esetében) meghaladja a 7 oktávot (azaz 7 x 12 = 84 hangot).
Forrás-Source: www.steinway.com
Másrészről a zongora billentyűi már puszta fizikai elrendezésükben, sőt láthatóan fekete-fehér alapon színezve önmagukban hordozzák a zenei rendszer legfontosabb, (voltaképpen a modernebb, a tonalitáshoz tartozó) alapelveit. Ezek közül talán a legfontosabb a skálaközpontúság, azaz hogy a zene elsődleges alkotóelemei a skálák (ezek közül pedig a diatonikus skálák). A zongora fehér billentyűinek elrendezése, talán még a színhasználat is szándékosan emeli ezt ki:
A legfontosabb (zenei) hangsorunk tehát nem a 12 félhangból álló kromatikus skála, amelyet egyébiránt a fenti különleges, saját gyártmányú klaviatúra-fantázia kitűnően érzékeltet...
...hanem a zongora fehér billentyűi, más néven a törzshangsor:
...C-D-E-F-G-A-H-(C)...
Ebből a hangsorból később szinte minden fontos (európai gyökerű) zenei felismerést képesek leszünk levezetni.
Ez a billentyűk közé ékelt, "helytakarékos" elrendezés a zongora elődein (spinét, clavichord, csembaló, stb.) még jóval a temperált hangrendszer bevezetése előtt is ilyen volt annak ellenére, hogy más (nem temperált) zongorahangolás esetén akusztikai problémák léptek fel, magyarán bizonyos zenei szituációkban a zongoraelődök bizony hamisak szóltak! A fő zenei elv azonban még ennél is fontosabbnak tűnt. A temperált hangrendszer feltalálása előtt még voltak javaslatok 12-nél több hang, vele billentyű használatára is, ám következetes és sikeres bevezetésével ezek az elméleti anomáliák megszűntek és így válhatott a mai modern zongora fizikai jellegében és hangzásában uralkodóvá a komolyzenében és a zeneelmélet oktatásában.
Ha már ennél rendkívül nemes hangszernél tartunk, levezetésként hadd mutassak be néhány kiváló, egyúttal egzotikus Steinway-zongorát. A képek egyébként 1024x768-as tapéták és ingyenesen elérhetők a cég honlapján:
Hangverseny zongora
Kínai ornamentikájú modell
Europa modell, kivitelezésében és talán hangzásában is (szándékosan) hasonlít a romantikus Pleyel-zongorákhoz, Chopin kedvenc hangszermárkájához...
Rog will modell, azaz Manhattan yellow cab-os formavilága zongorán...
Olympia modell, a hippikorszakra nosztalgikus utánérzésekkel visszakacsintgató szupergazdagok részére, ugyanis ezen zongorák bármelyike, amint erről az E-bay-en meggyőződtem (ne legyenek hiú reményeink) inkább a tízmillió forinthoz közelít...
Pénzes László