Előszó

A legelső kérdés, amelyet tisztáznunk kell, hogy mit adhat hozzá egy magamfajta informatikus a világ egyik legnemesebb és legnépszerűbb hangszerének módszertanához?

Először is, a zongorának nincs egységes módszertana, inkább egymástól független, sokszor különböző korszakokban keletkezett iskolái. Ez már önmagában meghatároz egyfajta archaikus, időtől beporosodott szemléletet, amely kétségtelenül hordoz authentikus szakmai értékeket (például ilyen ujjrenddel csinálta Liszt vagy de jó ez a Czerny-etűd!), ám főként zeneelméleti és pedagógiai megközelítéseiben már idejétmúlt. A Pénzes-féle zongora módszertan ezt a problémát igyekszik orvosolni a maga logikusan rendszerezett, sokszor matematikai alapokon álló megközelítéseivel. Én ezzel a hatalmas eszköztárral, amelyet most írni készülök (amely alapelveiben, sőt gyakorlati, sőt algoritmikus megvalósításaiban már régesrég publikált a húros hangszerek vonatkozásában), nem arra keresem a választ, hogy miképpen kell Chopint játszani, mert ez a zeneakadémiai képzés feladata, hanem a hozzá vezető út egyik fontos, technikai részét igyekszem lerövidíteni a gyakorló számára.

Székely Júlia, a híres Bartók-tanítvány említi könyvében (Bartók tanár úr), hogy maga Bartók sem kért tőle soha skála-, és egyéb technikai gyakorlatokat. Valóban: akadémiai szinten ezzel már nem szabad bajlódni, erre ott vannak a középszintű zeneiskolák. Ezt a szintet eddig mindenki vagy a maga vagy más módszertanával hidalta át. Ezen módszertanok hiányosságairól beszélünk most, amelyeket ezen a honlapon a Pénzes-féle zongora módszertan igyekszik majd orvosolni.

Az ítélet, azaz a szakmai értékelés természetesen a Tisztelt Látogató és Gyakorló feladata lesz...