A zongora
Az alapskálák
Az európai gyökerű zene -kissé leegyszerűsítve- 2 hangnemre épül: a dúr és a moll hangnemekre. A klasszikus zeneelmélet ezt dúr-moll hangrendszer néven katalogizálta és magyarázó módszertanát erre a 2 hangnemre dolgozta ki. Amint azonban alább látható, ezen hangnemek alapja 2 skála, amelyek ráadásul nem is kizárólag önmagukban fordulnak elő, hanem teljesen kompatibilis részei egy nagy, még bonyolultabb egésznek, az alapskáláknak. (Sőt, az alapskálák részei a diatonikus skálacsoportnak, azokból egyébként 2 x 7 = 14 db van, illetve azok részei a skálakatalógus 7 hangból álló hangcsoportjának...)
Természetesen az alapskálák csoportját még a klasszikus zeneelmélet is ismeri, de modális skálák néven száműzte a zeneelméleti magyarázatokból, azaz túl sokat nem foglalkozik velük.
Jogos a kérdés, miszerint miért alakult ez így?
A kérdés komplex megválaszolásához először is meg kell értenünk (ha pedig nem értjük, el kell fogadnunk azon állítást): a 7 alapskála következetes, logikus használata tökéletesen átláthatóvá teszi a húros hangszereken lecsapódó konkrét skálaszerkezeteket. Pontosan ezért volt képes a Pénzes-féle Gitáriskola felvázolni hegedű-, brácsa-, cselló-, nagybőgőskálákat anélkül, hogy a Gitáriskolában bárki is tudna hegedülni, brácsázni, csellózni, nagybőgőzni (basszusgitározni azért tudunk).
Az alkalmazott, modernebb megközelítésű zeneelmélet -amely még egyszer hangsúlyozva: minden húros hangszerre igaz, függetlenül annak alaphangolásától, voltaképpen egyetlen táblázatban összefoglalható:
Noha a táblázat összefüggései tökéletesen logikus egységet alkotnak éppúgy technikai, mint zeneelméleti értelemben, a hegedűsök-brácsások-csellósok-bőgősök mégsem így gondolkodnak. Vajon miért?
A válasz a klasszikus zeneelméletben és az azt létrehozó tudósokban keresendő. Ők a maguk módján megpróbálták rendszerezni több ezer év zenei-zeneelméleti termését, de lényeges észrevennünk, hogy a rendszerezést zongorázni tudó tudósok követték el. Tulajdonképpen a klasszikus zeneelmélet fő magyarázó hangszere mindig is a zongora volt és az is marad. Ez persze nem baj, hiszen valóban a legplasztikusabb hangszer, azaz rajta a lehető legkönnyebb megérteni a zeneelméleti összefüggéseket, azonban ez egyúttal domináns zongoraszemléletet is rejt magában, amely nem mindig előnyös más típusú hangszerek esetében.
Tulajdonképpen a zeneelméletnek 2 szintje van:
-
globális zeneelmélet - ez minden, az európai temperált hangrendszerhez tartozó hangszeren ugyanaz. Globális zeneelméleti megjegyzés például, hogy a C-dúr skála belső szerkezete 2 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél, mert ennek a kijelentésnek, mint egyfajta zenei szabványnak minden hangszeren ugyanúgy kell hangzania.
-
hangszerspecifikus zeneelmélet - ez a globális zeneelmélet adott hangszeren való lecsapódását jelenti. Például zongora esetében nincs értelme az alapskálák trichord-szerkezeteiről beszélni, mert ez 1 gitárspecifikus megközelítés, noha ugyanarról az alapskálákról beszélünk. Ebből következően minden oktatási anyagnak voltaképpen a globális zeneelmélet adott hangszerre való illesztését kéne tartalmaznia. Csak megjegyzem, hogy sok anyag nem teszi ezt meg és ezáltal teljesen összemossa a globális és a hangszerspecifikus zeneelmélet közti lényeges különbségeket.
Ezt vehetjük észre a klasszikus zeneelmélet magyarázó módszertanában. Ez szemléltetési eszközében teljességgel a zongorára épül, amelynek természetesen szintén megvannak a maga hangszerspecifikus megközelítései.
Az egyik legfontosabb különbség például a hegedűhöz képest, hogy míg a zongora legtöbbször teljes zenei értékű darabokat szólaltat meg (azaz benne egyszerre jelenik meg a basszus-, a kíséret-, és a dallamszólam), addig a hegedű "csak" szólóhangszer. Ezáltal a zongora legtöbbször nem skálákat, hanem azoknál jóval bonyolultabb zenei-technikai struktúrákat játszik (amely tehát egyszerre tartalmaz basszus-, kíséret-, és dallamszólamot). Vegyük észre (ha pedig nem tudunk zongorázni, akkor el kell fogadnunk azon állítást), miszerint ilyesfajta játék esetében csupán különböző ujjrendek merülnek fel, ellentétben például egy húros hangszerrel, amelynél a különböző hangszerarchitektúra miatt egészen más lesz a hangszertechnikai megközelítés (és jóval "skálaszerűbb" a szólózás miatt).
Az, hogy a hegedűsök-brácsások-csellósok-nagybőgősök még mindig a szűkös dúr-moll viszonyok között gondolkodnak, az zongoracentrikus zeneelméleti órákat bizonyít. A dúr-moll hangrendszer megszilárdulásával kikopott az alapskálák további 5 skája, a dór, fríg, líd, mixolíd és lokriszi, hiszen tonális szempontból már nem volt rájuk szükség. Ez persze igaz, ám technikai skálákként még mindig rendkívül hasznosak, arról nem is beszélve, hogy a 7 alapskála zeneelméletileg egymással tökéletesen kompatibilis egységet alkot.
(Dór hangnemben még komponált Bach, illetve a XX. század egyes zenei kísérletezései újra felfedezték ezen elfelejtett hangnemek egzotikumát.)
Ez tehát a válasz arra a még fel nem tett kérdésre, hogy miért van publikálva lentebb mind a 7 alapskála, ha már egyszer bebizonyítottuk, hogy legalábbis zongoránál nincs is szükség rá?
Van azonban egy ennél fontosabb kérdés: mi van, ha kedvünk támad flamenco zenét játszani zongorán?
Ekkor klasszikus flamenco esetében úgy ahogy van passzolhatjuk is a dúr-moll hangrendszer szinte összes tonális vívmányát, ugyanis az sem dúrt, sem mollt, hanem domináns (keleties) fríg tonalitást használ fel. (Például Maurice Ravel Spanyol rapszódiájának néhány részlete tartalmaz ilyen hangnemet.)
Összefoglalva: a 7 alapskála technikai ismerete nem létkérdés egy kezdő zongorista számára, de magasabb szinten nem árt tudni róluk, már csak azért is, mert ebben az esetben szerzett zeneelméleti tudásunkat sokkal könnyebb lesz áttenni más, például húros hangszerekre.
Most pedig lássuk a 7 alapskálát külön-külön:
2 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél
1 egész – 1 fél – 3 egész – 1 fél – 1 egész
1 fél – 3 egész – 1 fél – 2 egész
Bár egyesek szerint E-frigid...
3 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél
Lidi néni kedvenc skálája; mindig akkor kezdett dörömbölni a partvissal, amikor ezt a skálát gyakoroltam...
2 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél – 1 egész
1 egész – 1 fél – 2 egész – 1 fél – 2 egész
A jó öreg Molli néni a maga skálájával...
(A további 3 moll változat a Négyféle moll című fejezetben kerül ismertetésre.)
1 fél – 2 egész – 1 fél – 3 egész
Pénzes László