Neszményi Zoltán György - Szakrális zene, avagy a zenei kvintesszencia
Előző fejezet - Bevezető az alap szakrális zenei rendszerhez
Az alap szakrális zenei rendszer, mely valamennyi fizikai hangszerre is könnyedén adaptálható
A kiindulási pontunk egy
általunk meghatározott hang/frekvencia, legyen az egyszerűség kedvéért 1/1
prím. Ez lesz a korona/fehér színű hangunk, később kifejtem, hogy miért.
Erre az alapra építve csupán a következő 6 kromatikus félhangot kell
megfelelően kiválasztanunk. Most építsük rá a legtisztább diatonikus
félhangot, melynek aránya 16/15, majd egy tiszta, 9/8 arányú nagy
szekundot, mely egyben a püthagoraszi/szakrális nagy szekund is. A nagy
szekund utáni hangunk a tiszta kis terc lesz, ennek aránya 6/5. Ezt a
hangot mindig úgy kapjuk meg, hogy a legelső diatonikus félhangot (kis
szekundot) szorozzuk meg mindig a legtisztább 9/8 nagy szekund aránnyal,
tehát ebben az esetben (16/15*9/8). A soron következő hangunk a nagy terc,
de most nem a tiszta változatát használjuk, mivel- ahogyan korábban is
kifejtettem, fontos, hogy az azonos skálakészletben ne szerepeljen együtt
a tiszta kis terc és a tiszta nagy terc, ezért a püthagoraszi nagy tercet
(81/64) fogjuk az alaphang frekvenciájával szorozni. A következő hang a
kvart, itt szintén a tisztát/püthagoraszit alkalmazzuk, melynek aránya
4/3. Az utolsó, meghatározandó hang a tritónusz (szűkített kvint vagy
bővített kvart), melyet úgy kapunk meg, hogy az általunk meghatározott kis
szekundot szorozzuk meg a tiszta (4/3) kvart aránnyal. Az eredmény ebben
az esetben (16/15*4/3), vagyis 64/45 lesz. A legtisztább tritónusz a 17/12
arányú hangköz, mely ebben a konkrét 16/15 arányú diatonikus félhang
rendszerben nem szerepel, viszont a diatonikus félhang 17/16-ra
állításával ez is létrehozható.
Most már csak annyi a dolgunk, hogy tökéletesen tiszta kvinteket hozzunk
létre, a soron következő hangokat mindig megszorozzuk 3/2-del, előbb az
alaphanggal, majd a soron következő félhangokkal. Ezzel készen is van az
alap rendszerünk, melynek 7 különböző karakteres kromatikus hangja van,
vagyis egy adott hangkészletet egymással harmóniában, ugyanakkor 7
különböző módon tudunk megszólaltatni. Ezt szín, vagy karakter
modálisoknak is értelmezhetjük/nevezhetjük, de nem keverendő össze a
diatonikus modálisokkal, melyek 7 különböző skálaszerkezetre utalnak. A 7
különböző karakterű kromatikus skálakészletet a 7 fő csakráról neveztem
el. A rendszert bármelyik hangból származtathatjuk, de mivel a
legegyszerűbb a korona, ezért ezt javaslom kiindulásként. A skálákhoz
színek is rendelhetők, a gyökér a vörös vagy piros, a szakrális a narancs,
a napfonat a sárga, a szív a zöld, a torok a kék, a homlok a lila, a
korona pedig a fehér. A koronát szokás más színekkel is jelölni (pl.
rózsaszín, arany), de most a fehéret használjuk, mivel a fehéret a
legkönnyebb megkülönböztetni a többi színtől. A fehér az az összetett
szín, mely minden más színt egyszerre tartalmaz, a 7 pedig általában az a
különleges szám, mely nem túl sok, nem is túl kevés, tehát választási
mennyiségre ideálisnak tekinthető. Megfigyelhető, hogy a zene
karakterességét a gyökér-napfonat-homlok hangokból álló lánc fogja
meghatározni. Ezen hangok között lévő különbségek mindig egyformák lesznek
az alap rendszerekben (minden 7 szín modálisban). A gyökér és napfonat
hangok között 9/8, a napfonat és homlok hangok között 32/27, a homlok és
gyökér hangok között pedig mindig 9/8 a különbség. Tehát a 3 hang
valamelyikét módosítva tudjuk állítani a karakterisztikát, az egyszerűség
kedvéért javaslom, hogy a gyökér hangból induljunk ki. Ha például a gyökér
hangot 17/16 arányúra állítjuk, azzal a korona hanghoz képest létrehoztuk
a 17/16 kis szekundot, a 153/128 arányú kis tercet és a 17/12 arányú
tritónuszt. A rendszer vázát a korona-szakrális-szív-torok hangokból álló
hangsor fogja alkotni. A korona és szakrális hangok között 9/8, a
szakrális és szív hangok között 9/8, a szív és torok hangok között
256/243, a torok és korona hangok között pedig mindig 9/8 a különbség.
Ebben a rendszerben a zene dinamikája és artikulációja növekedett, a
basszus hangok arányosan mélyebbek, a magasabb hangok pedig arányosan
magasabbak lettek minden intervallumban. A 7 különböző skálakészlet
kompatibilis lesz egymással, mivel egy kvinten belül több hang is azonos
lesz. Ezt fogjuk egyesített alap szakrális rendszernek hívni. Az
egyesített alap szakrális rendszert úgy tudjuk létrehozni, hogy mind a 7
különböző karakterű skála alaphangját azonosra állítjuk, majd összegezzük
a hangokat. Ennek azért is van jelentősége, mert így azonos
hangmagasságról is elérhető a 7 különböző karakterű kromatikus
skálakészlet. A következő táblázat megmutatja mind a 7 különböző
karakterű/színű skálakészletet a legmélyebb 3 kvint tartományban 16/15
karakterisztikát használva. A moll hangnemekhez kiválóan használható a
korona, a dúr hangnemekhez pedig a napfonat hangsor. Természetesen mind a
7 rendszer tartalmazza az összes többi hangsort is, hiszen az arányok az
egyes színhangok között mindig azonosak, csak különböző hangmagasságokban
vannak eltolva, lényegében ennyi a különbség.
Az egyesített alap szakrális rendszerben észrevehetjük, hogy minden karakter/szín hangnak lesz egy párja is. A 16/15 arányú diatonikus félhangnak például 135/128 arányú diatonikus félhang lesz a párja. Összesen 4 fő karakterisztikai párunk lesz, mellyel az összes szakrális hangköz létrehozható minden hangköz esetében. Ezek a következők: 16/15 és 135/128, 17/16 és 18/17, 81/76 és 19/18, valamint 86/81 és 729/688 párok. A 2187/2048 és 256/243 pár is értelmezhető karakterisztikai párnak, tulajdonképpen ezek lesznek a szélsőértékek, viszont ezek már részben az alap szakrális rendszer vázát képezik, a később tárgyalt teljes rendszer vázát pedig egész mértékben. Fontos még megemlíteni a 188416/177147 és 1594323/1507328 karakterisztikai párt, ennek a 23/1 arányú tritónusz létrehozásában van szerepe, mivel a kromatikus skálákban szükség lehet a hangköz használatára. Az 1/1 prímhez viszonyítva konszonánsabb a 45/2 arányú tritónusznál, de azért nem számít szakrális hangköznek, mivel a kiinduló oktáv tritónusz hangtartományába nem illeszthető bele oktáv alapon. A két karakterisztikai pár minél inkább közeledik a √9/8 értékhez, annál inkább kiegyenlítettebb lesz a rendszer karakterisztikai szempontból. A karakterisztikai pár √9/8 és √9/8 állításával egyébként egy olyan rendszert kaphatunk, mely érdekes ötvözése a kiegyenlített és kiegyenlítetlen temperálásoknak. A magasabb karakterisztikának minden esetben minimum √9/8 és maximum 2187/2048-nak, a kisebb karakterisztikának pedig minimum 256/243 és maximum √9/8-nak kell lennie. Az emberek hallása annyira hozzászokott az oktáv alapú kiegyenlített hangoláshoz, hogy a 16/15 karakterisztikás zene elsőre nagyon szokatlannak tűnhet, főleg a karakteres oktávok/kvartok és a nagyon tiszta tercek/szextek miatt. Ezt azért tudom, mert 2022 nyarán már modelleztem ilyen temperálású virtuális hangszert. A javaslatom ebben az esetben a fokozatosság elve, tehát a leginkább kiegyenlített karakterisztikákkal kezdjük (pl. 86/81), majd haladjunk a 16/15 karakterisztika irányába. A következő diagram a fő karakterisztikai párokat mutatja: A: 2187/2048 és 256/243, B: 16/15 és 135/128, C: 81/76 és 19/18, D: 188416/177147 és 1594323/1507328, E: 17/16 és 18/17, F: 86/81 és 729/688, G: √9/8 és √9/8 karakterisztikai párok. A legelső, legmagasabb fekete oszlop pont a püthagoraszi vessző, A második (B) karakterisztikai pár fekete oszlopa a szintonikus vessző, a szürke oszlopa pedig a szkizma.
Az alábbi Excel-tábla az alap szakrális rendszer hangolásait mutatja meg, amelyben az I3 mezőben kell megadni a kívánt karakterisztikát:
XLS - 19,9 KB
Következő fejezet - Az abszolút hangmagasság
Pénzes László