Neszményi Zoltán György - Szakrális zene, avagy a zenei kvintesszencia

Előző fejezet - Püthagoraszi hangolás és annak fontos lényege a kettős tritónusz

Bevezető az alap szakrális zenei rendszerhez

Egy racionális hangköz törttel mindig kifejezhető, tehát objektíven meg lehet állapítani, hogy egy hangköz két hangja milyen viszonyban van és azon belül milyen mértékben fog összecsengeni egymással. Az oktávot kifejezhetjük pl. 2/1 törttel, vagy a tört reciprokával, 1/2-del, viszont itt az a lényeg, hogy egységesen vagy a nevezőben, vagy pedig a számlálóban legyen a nagyobb arányszám (a magasabb hang frekvenciaértéke) minden hangköznél kifejezve. Nekem logikusabbnak tűnt egy hangköz kifejezésénél a magasabb hangot írni a számláló helyére, így a továbbiakban is ezt alkalmazzuk.

Mi az ideális hangterjedelem az ember számára? Úgy gondolom, hogy pont 12 egymásra épített kvint vagy 7 oktáv. Ennél nagyobb tartomány már túl éles magasokat és/vagy nem hallható mélyeket eredményezne, de a jól elhelyezett 12 egymásra épített kvint éppen tökéletesnek tűnik. A profi énekesek hangterjedelme körülbelül 5 oktáv, a kivételesen ritka és különleges énekes tehetségek sem tudnak 8-9 oktávnál nagyobb hangterjedelmet kiénekelni. Természetesen a zene nem csupán 7 oktáv/12 kvint hangterjedelmet használ, hiszen a zenének megvannak a maga felharmonikusai is.

Ezt a kvint alapú rendszert úgy építettem fel, hogy kombináltam a legtisztább, valamint a püthagoraszi hangközöket. Néhány tiszta hangköz egyben püthagoraszi hangköz is. Tiszta hangköz alatt az adott hangköz legtisztább/legkonszonánsabb változatát értem, de ezeket a hangközöket szakrális hangközöknek is nevezhetjük, pl. a kis terc esetében 6/5, a tritónusz esetében a legtisztább hangköz 17/12. Az egyik legfontosabb szempont a szolmizálás alapjául is szolgáló diatonikus (vagy 7 fokú, heptatonikus) skála szerinti rendezés volt, melyben a legtisztább formában a tercek (5/4, 6/5) nem szerepelnek együtt azonos tonikára (T1 prímre) építve, hiszen a nagy terces hangkészletekben/skálákban (pl. jón, líd, mixolíd) nem használatos a kis terc, a kis tercesekben (pl. dór, fríg, eol, lokriszi, összhangzatos/dallamos moll) pedig a nagy terc, így a legtöbb esetben nem szükséges, hogy azonos prímre építve szerepeljen egy tiszta nagy terc és egy tiszta kis terc, méghozzá azért sem, mert a két tiszta terc közötti hangköz már túlságosan kis arányú (25/24) abszolút értelemben is hamis kis szekundot (kis fél hangközt) eredményezne. Persze ez nem csak a tercekre fog vonatkozni, hanem például a 16/15-10/9 arányú szekundokra, 8/5-5/3 arányú szextekre és a 9/5-15/8 arányú szeptimekre is, melyek között szintén 25/24 arány figyelhető meg. Azok a skálák/harmóniák, melyek egyszerre használhatják az ilyen hangköz párokat, (pl. a kromatikus, dodekafon, fél-egész, stb.), az alap szakrális rendszerben lehetőség lesz választani az egyik vagy másik hangköz tisztasága/karakteressége között, de az egyesített és teljes rendszerekben arra is lehetőség lesz, hogy egyik se legyen teljesen tiszta, vagy éppen mindkettő tiszta legyen.

Következő fejezet - Az alap szakrális zenei rendszer, mely valamennyi fizikai hangszerre is könnyedén adaptálható