Neszményi Zoltán György - Szakrális zene, avagy a zenei kvintesszencia

 

Előző fejezet - Bevezetés

 

Hogyan alakult ki a mai rendszer?


A zene mindig is az emberiség része volt, régen mindenféle hangolást használtak a legkülönfélébb hangszereken, nem volt egységesítve és szabványosítva semmi, így azt is nehéz megállapítani, hogy mikortól érdemes tárgyalni a zeneelméletet és a zene temperálását (az egyes hangok az összes többi hanghoz viszonyított pontos hangolását).

 

Az alapvető „probléma” a temperálásban az szokott lenni, hogy 12 egymásra épített 3/2 arányú kvint nem lesz egyenlő 7 egymásra épített 2/1 arányú oktávval, ezért a kvintkör sem fog záródni tökéletesen. Ennek egyszerű matematikai oka van: 12 egymásra épített tiszta kvint mindig kicsit magasabban fog szólni 7 egymásra épített tiszta oktávnál. Egymásra épített 12 tiszta kvint összege 531441/4096 lesz, ahol 1/1 az alap frekvencia, míg egymásra épített 7 tiszta oktáv összege 128. Ebből a kis különbségből (melyet püthagoraszi vesszőnek hívunk és amelynek értéke 531441/524288) fog adódni a 262144/177147 arányú püthagoraszi farkaskvint oktáv alapon, mely abszolút értelemben is hamis hangköz. A farkaskvint onnan kapta a nevét, hogy farkasordítóan hamisan szólal meg.

 

A ma használt kiegyenlített hangolás valószínűleg azért jött létre, hogy ezt a püthagoraszi farkaskvintet 12 egyenlő részre ossza fel, így minden kvint minimálisan hamis lesz abszolút értelemben az oktáv alapú kiegyenlített hangolásban. De miért 12 hangra van felosztva 1 oktáv hangterjedelem? Ez főleg azért van, mert a leginkább konszonáns (összecsengő) hangközök, mint a 2/1 arányú oktáv, 3/2 arányú kvint és a 4/3 arányú kvart ebben a 12-vel osztható felosztásban tud a leghatékonyabban létrejönni, még a kiegyenlített hangolásban is. Az oktávonként 12-nél több hangot tartalmazó rendszerek általában már a mikrotonális zenék privilégiuma, a legtöbb ember a mikrotonális zenéket azonban inkább kellemetlennek, hamiskásnak hallja (köztük én is), bár ez nagyban függ a temperálásoktól is.

A reneszánszban népszerű volt a középhangú temperálás, de hátrányaként hozható fel, hogy nem lehetett minden hangnemben elfogadhatóan játszani. A barokk korszakban megjelent a "jóltemperált" hangolás, melynek lényege: minden hangnemben lehetett játszani úgy, hogy minden hangnemnek volt külön minimális karaktere és voltak benne tisztább hangközök is. Ilyenek voltak a Werckmeister-féle, majd a Kirnberger-féle temperálások, melyekről sokat lehet olvasni különböző forrásokból, ezért nem részletezem őket. Véleményem szerint az ilyen rendszerek sokkal jobban alkalmasak a zenére, mert a hangnemeknek van külön karaktere (igaz csak minimális), ugyanakkor hátrányuk az, hogy néhány hangköz, illetve hangnem kevésbé szól megfelelően a hamisabb kvintek miatt. A klasszicista korban megjelent a kiegyenlített hangolás, melyben egyik hangnemnek sincs karaktere, így lényegében mindegy, hogy egy művet például G, A vagy E-mollban/dúrban játszunk-e el, a hangok közötti arány, az összhangzat és ezzel együtt a teljes zene hangulata is azonos lesz, a zenének az egyik fő lényege pedig pont a kifejező, egyedi karakterű és hangulatú hangnemek használata lenne. 1955-ben a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) hivatalosan is elfogadta, hogy a zene kiegyenlített hangolást használjon az A4 hang 440 Hz-es hangolásával. Úgy gondolom, hogy ez a lépés nagyon átgondolatlan volt, mivel a zene a világ nyelve, ezért fontos, hogy meg tudja tartani a maximális tisztaságát és kifejezőképességét. Az embernek lehetősége van tudatosan a természettel tökéletesen harmóniában együtt élni, mely a valódi fejlődés kulcsa, de sajnos pont az ellenkezőjét tesszük szinte minden téren. Az emberi fejlődés nem lineáris, jó példa erre a fejlett római kori csatornázás, melyet később újra fel kellett fedezni, így egy régebbi korszak nem feltétlen volt fejletlenebb, és ebből az is következik, hogy egy újabb korszak nem feltétlen lesz fejlettebb. Ezen döntés mindig rajtunk áll, a szabad akaratunkon!

 

Következő fejezet - Bevezető a felvázolt zenei probléma megoldásához, vagyis az oktáv alapú kiegyenlített rendszerhez