Neszményi Zoltán György - Szakrális zene, avagy a zenei kvintesszencia

Előző fejezet - Felharmonikusok, illetve a tónus temperálása

Egyedi temperálások

A Bevezető a szakrális temperáláshoz című fejezetben már kifejtettem az abszolút tartományok jelentőségét, most nézzük meg a céltartományok jelentőségét. Ezek egyéni beállításaival lehetőségünk lesz teljesen egyénire szabni a temperálásunkat a temperálási algoritmus alkalmazásával. Például ha olyan püthagoraszi temperálást szeretnénk hallani a zenénkben, mely adaptívan, kromatikus szinten minden diatonikus hangnemben használható, akkor csupán annyi a dolgunk, hogy a céltartományoknál megadjuk a püthagoraszi hangolás egyes hangjaira vonatkozó arányait (például kis tercnél 32/27, nagy tercnél 81/64, a tritónusznál a 729/512 és 1024/729 arányú hangokat, illetve ezen hangok oktáv hangjait), vagy ha például nem szeretnénk hallani 6/5 szakrális kis terceket a zenében (vagy akár csak egy általunk meghatározott részében és/vagy hangmagasság tartományban), akkor csupán annyi a feladatunk, hogy ezt a nem kívánt arányt és/vagy tartományt kivesszük a céltartományokból a kívánt helyen. Az egyes hangközök temperálási sorrendjét is szabadon változtathatjuk, így, ha azt szeretnénk, hogy bizonyos kevésbé konszonáns hangközök tisztább arányai előbb kerüljenek temperálásra, akkor ezt is befolyásolhatjuk. Ezzel, a céltartományok/hangközök kromatikus szintű beállításával, illetve az abszolút tartományok egyedi meghatározásával sosem látott temperálási szabadságot lehet biztosítani, viszont ezen paraméterek állítását csak azoknak tudom ajánlani, akik már mélyebb szinten megértették a zenei temperálást és annak matematikáját, hiszen ezzel akár olyan ellentmondó esetek is létrejöhetnek, melyekkel matematikailag nem lehetséges a zene egyes részeit, vagy akár a teljes zenét temperálni.

Következő fejezet - Aranymetszések, Fibonacci-arányok a zenében