Pénzes-féle Zongoraiskola

Neszményi Zoltán György - Szakrális zene, avagy a zenei kvintesszencia

A szakrális temperálás utómunkái, a mikrotonális, mikrotonális vibrato, mikrotonális nyújtott/ereszkedő hangok temperálása

A blokkok összeillesztése után az első lépésünk az utómunkában, hogy a szünete(ke)t, a mikrotonális, a mikrotonális vibrato, valamint a mikrotonális nyújtott/ereszkedő hangokat visszatesszük a megfelelő hely(ek)re, feltéve, ha ezek közül bármelyik is volt eredetileg. A következő lépésünk a vibrato és nyújtott/ereszkedő hang(ok) vonalának/vonalainak és/vagy görbéjének/görbéiknek (sebességének/sebességüknek) meghatározása az algoritmus által kijelölt tartomány(ok)ban. Amennyiben eredetileg nem volt vibrato és/vagy nyújtott/ereszkedő hangunk, úgy ezt a lépést kihagyjuk.

A mikrotonális, a mikrotonális vibrato, valamint a mikrotonális nyújtott/ereszkedő hangokat a többi hang környezetéhez kell igazítanunk, méghozzá egyéni módon, hiszen ezen hangok arányai, illetve temperálásai minden esetben szubjektív megítélésűek. A mikrotonális hangok esetében előbb meg kell határoznunk, hogy egy adott hangközt hogyan bontottunk fel. A diatonikus negyedhangok létrehozásához például az oktávot 24 részre, vagy a diatonikus egész hangot 4 részre kell felosztani. Javaslom, hogy olyan mikrotonális hangokat határozzunk meg, melyeknek a diatonikus egész értéke minimum ⁶√2 és maximum ⁷√9/4 annak érdekében, hogy a teljes hangkészletben játszható legyen akár glisszandóként is úgy, hogy az egész és fél hangok ne essenek bele az abszolút hamis tartományokba. A 2 valamely többszörösével, ugyanakkor minimum 4-gyel osztott diatonikus egész hangok ennek megfelelően csak a kiegyenlített kvint alapú hangolás tovább bontott változatait használhatja. Az olyan mikrotonális felosztások, melyek nem használnak fél hangokat, ott használhatunk racionális hangközöket (például 423/407 arányt a harmadhangok esetében) vagy az oktáv alapú kiegyenlített hangolás tovább bontott változatait annak érdekében, hogy az oktávok a legtisztább arányokat vehessék fel. Az általam javasolt diatonikus harmadhang így ¹⁸√2, a negyedhang ¹⁴√3/2, az ötödhang ³⁰√2, a hatodhang ²¹√3/2, a hetedhang ⁴²√2, a nyolcadhang ²⁸√3/2, a kilencedhang ⁵⁴√2, a tizedhang ³⁵√3/2, a tizenegyedhang ⁶⁶√2, a tizenkettedhang pedig ⁴²√3/2 arányú. Miután beállítottuk ezeket a hangokat is (feltéve, ha volt a zenénkben), nem kötelező, de alkalmazhatjuk az előző alcímnél már megemlített prímsimítót, melyet a következő ábrán szemléltetek:

Az A, B, C és D ábrákon a függőleges fekete vonal az egyes blokkok határvonalát jelöli két eltérő hangmagasságú prím között. Az A eset azt mutatja, amikor a prímsimító nem működik. Alapvetően 3 különböző típusa lehet a prímsimítónak: az első esetben csak az első blokk határvonaláig alkalmazzuk (B ábra), a második esetben csak a második blokkban (C ábra), harmadik esetben pedig mindkettő blokkban (D ábra). Az, hogy a prímsimító milyen egyenletes (vagy éppen dinamikusan változó) és milyen hosszan tart (akár a két teljes prím együttes hosszáig is), az szubjektív megítélésű, tehát mindenkinek egyénileg kell beállítani. Az általunk választott, a prímtől eltérő hangközöknél is természetesen használhatjuk a simítót az egyéni ízléseinknek megfelelően. A zenében a különböző hangmagasságú prímek általában akkor fordulnak elő, ha egynél több prím szerepel az egyes blokkok határvonalainál. A 3/2 ütemmutatójú példa 3. és 4. blokk határvonalánál is kettő prím szerepel, alternatív lehetőségként a szintonikus prímet feloszthatjuk két részre úgy, hogy a 4. blokk kezdésénél a magasabb hangú prím (K7) is egy kicsivel magasabban fog szólni és az alacsonyabb prím (T1) is egy kicsivel mélyebben. Ilyen módon egy darab szintonikus vessző különbségű prím helyett két kisebb vessző különbségű prím fog egymás után következni. A prímsimítót természetesen itt is alkalmazhatjuk, méghozzá úgy is, hogy csak az egyik prím határvonalánál, vagy pedig mindkettő prím határvonalánál, azon belül is az előbb említett három alapvető mód egyikével.

Következő fejezet - A tempó temperálása