Neszményi Zoltán György - Szakrális zene, avagy a zenei kvintesszencia

 

Előző fejezet - A hangközök rangsorolása és a hangköz tartományi konszonancia

 

Hangok elnevezése


A teljes rendszerben 4 különböző típusú hangot tudunk megkülönböztetni, bázis hangokat, a hozzájuk tartozó oktáv hangokat, a szín/karakter hangokat és a hozzájuk tartozó oktáv hangokat. Ezen hangok létrehozásának módszereit, illetve formuláit az első részben „A teljes szakrális zenei rendszer felépítése” alcímnél már kifejtettem. Természetesen használhatjuk a hangok hagyományos oktáv alapú megnevezését kromatikus szinten, de a pontos temperáláshoz és ahhoz, hogy a számítógép is meg tudja különböztetni az egyes mikrotonális hangokat, szükségünk van egy olyan rendszerre, mellyel végtelen számú hangot be tudunk azonosítani.


A bázis hangok és a bázis hangokhoz tartozó oktáv hangok elnevezése a következő lesz: Ezeket a hangokat egy számmal, majd egy betűvel, végül pedig a mikrotonális hangmagasság beazonosításához megint egy számmal (0-tól 3-ig) jelölhetjük. A 12-es számrendszert használva az összes hangot így meghatározhatjuk 3 karakterrel, 10-es számrendszert használva pedig legfeljebb 4 karaktert használva. Jelen esetben a 10-es számrendszert használjuk. Az első szám karakter az egész rendszeren belüli kvint magasságot jelöli (0-tól 12-ig), ezt követően az első betű karakter az adott kvinten belüli kromatikus hangmagasságot (A-tól G-ig), majd ezt követi egy szám a kromatikus hangmagasságon belüli mikrotonális hangmagasság jelöléséhez 0-tól 3-ig, a legmélyebb hangtól a legmagasabb hangig.


A karakter/szín hangoknál és a hozzájuk tartozó oktáv hangoknál hasonló lesz az elnevezés, de a szín vagy karakterisztika egy zárójelben van meghatározva a kromatikus hangmagasság után. Az 5 legfontosabb karakterisztikai párt jelölhetjük az indexeivel (1-gyel a 16/15 és 135/128 párokat, 2-vel a 17/16 és 18/17 párokat, 3-mal a 81/76 és 19/18 párokat, 4-gyel a 86/81 és 729/688 párokat, 5-tel pedig a 188416/177147 és 1594323/1507328 párokat), a többi karakterisztikát pedig a zárójelben a magasabb karakterisztikai párt megadva (kivéve a √9/8 esetében, ahol mindkettő karakterisztikai érték azonos). Az első szám karakter itt is az egész rendszeren belüli kvint magasságot jelöli (0-tól 12-ig), ezt követően az első betű karakter az adott kvinten belüli kromatikus hangmagasságot (A-tól G-ig), majd utána jön a zárójel, melyben meg van határozva az adott karakterisztika, végül pedig a zárójelet követően a mikrotonális hangokat a legmélyebb hangtól a legmagasabb hangig 0-tól 5-ig jelölhetjük. Amennyiben szeretnénk a bázis vagy szín/karakter hangokat elkülöníteni a hozzájuk tartozó oktáv hangoktól, úgy az oktáv hangok nevének a végén/közepén/elején például egy O jelöléssel könnyen megtehetjük. Minden esetben a 0A1 nevű hang lesz az 1/1 arányú prímünk. Nézzünk néhány példát a könnyebb megértés érdekében: Az 1B(1)1 hang aránya 16/15, az 1D(1)1 hang aránya 6/5, az 1E(1)3 hang aránya 6561/5120, az 1A2 hang aránya 1594323/1048576, a 6A1 (intermezzo) hang aránya 729/64, a 12G1 aránya pedig 243/2.

 

Következő fejezet - Bevezető a szakrális temperáláshoz