Összhangzattan XX.
Az akkordmenetek matematikája I.
A hangzatépítkezés paródiája című fejezet már bebizonyította, hogy egyszerű akkordsablonokra is építhető olyan dallam, amely később világsikerré válhat. Azaz a zene minősége nem függ újonnan felfedezett akkordmenetektől, ellenkezőleg: a legtöbb esetben egy jól bevált ("Hej, de ismerős!") akkordsablon is elégséges; éppen ezt bizonyította be a fejezet.
Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a zene nem egyenlő az őt leíró zeneelmélettel, de mindkettővel nyugodtan kísérletezhetünk, mert így hátha belebotlunk valami újdonságba.
Éppen ezért itt és most azt nézzük meg szinte tudományos igénnyel, hogy hányféle akkordsablon-variációt tudunk kihozni a "rendszerből". Ez egyébként nem is olyan ostoba próbálkozás, mint aminek tűnik, mert megint csak gyökeresen újfajta megközelítéseket alkalmazunk a poros, klasszikus zeneelméleti megközelítések helyett.
A sokat említett "rendszer" a hangzatépítkezés tonális szabályai (A hangzatépítkezés című fejezet), amelynek végeredménye például a Dúr-hármashangzatok című fejezetben ismertetett, a dúr skálákból levezetett 7 db hármashangzat. Ismétlésképpen másoljuk ide a releváns táblázatot:
Gyakorlati tapasztalatom, hogy a tonális zene többségében egyáltalán nem foglalkozik a 7. fokon megjelenő szűkített hármashangzattal, éppen ezért azt a további analízisből kihagyjuk. Marad tehát 6 db hármashangzatunk, amelyek C-dúr skálából származtatva a következők lesznek:
-
C-dúr - tonika
-
D-moll - szubdomináns parallel
-
E-moll - domináns parallel
-
F-dúr - szubdomináns
-
G-dúr - domináns
-
A-moll - tonika parallel
A kérdés az, hogy hányféleképpen tudjuk sorrendjüket variálni, illetve képesek vagyunk-e a variációkat megjeleníteni?
Természetesen mindkettőre igen a válasz. Ez egyszerű kombinatorika, annak ismétlés nélküli permutáció nevű képlete és mivel 6 elemünk van, lehetséges száma:
6! = 720
Mivel láthatóan a végeredmény rendkívül nagy a 6 db hármashangzat, mint kiindulási ponthoz képest, ezért az alapként felhasznált számvariációkat (0-1-2-3-4-5) és az akkordvariációkat külön fejezetben listázom ki. Sőt, egy további fejezetben megadok egy (konzolos) Java-kódot is, amelyik képes ismétlés nélküli permutációt futtatni bármilyen bevitt karaktercsoportra.
A következtetés nagyon egyszerű: a lehetséges 720 variációból bármelyiket közvetlenül vagy kissé átalakítva kiválaszthatjuk és zenei alappá tehetjük. Az átalakítás bizonyos zenei helyzetekben jogos, hiszen mivel 6 hármashangzatról beszélünk és ha mindegyiküket azonos időhosszban (a Pénzes-féle Folkgitáriskola fogalmai szerint 1 ciklusban) szólaltatjuk meg, ez első körben nem fog illeszkedni például 4/4-es ütemmutatóba, csakis 3/4-esbe. Vegyük például az 1. számú akkordvariációt (először szimpla pulgar-lepengetéssel):
C - Dm - Em - F - G - Am
Ha mindegyik akkordot valamelyik ritmikai sablonban, 1 ciklusos formátumban pengetjük meg, akkor így fog hangzani:
4/4 - felbontás - 3. sablon - 1 ciklus
C - Dm - Em - F - G - Am
A probléma, hogy ez nem nagyon fog illeszkedni a 4/4-es ütemmutatóba. A már említett megoldás, annyi 1/2 ciklust illesztünk be, hogy a kör éppen 4/4-sé váljon, például:
C (1) - Dm (1/2) - Em (1/2) - F (1/2) - G (1/2) - Am (1)
Valójában ezen módszer segítségével szinte tetszőleges ütemmutató elérhető a 6 db hármashangzaton. Ám ha valaki számára ez fülsértően félresikerült, azt is megteheti, hogy a variációs sablon valamelyik akkordját egyszerűen egy másikkal helyettesíti. Mondjuk tegyünk az A-moll hármashangzat helyére egy nagy, lezáró C-dúr hármashangzatot, amely tehát tonálisan nézve most tonika funkcióban lesz. Az átalakított akkordmenethez pedig illesszünk egy folkgitáros 3/4-es sablont:
C - Dm - Em - F - G - C
Ez már egészen zeneinek hangzik. Mindez azonban még mindig csak "matematikai" motoszkálás, bár ha fejlett zenei hallást is csatlakoztatunk hozzá, akkor új világ nyílik meg előttünk: 720 db potenciálisan felhasználható akkordmenet.
-
Bevezetés és kidolgozás
Pénzes László