Összhangzattan IIc.
Az alteráció
A zeneelméleti fogalom (latin alteratio = változtatás) a Riemann-Brockhaus lexikon szerint:
Egy hang módosítójelekkel jelzett felemelése vagy leszállítása egyszeres vagy kétszeres módosítással, például C esetében Cisz (#C) és Ciszisz (xC), valamint Cesz (bC) és Ceszesz (bbC).
Ugyanakkor olvashatunk egy másféle meghatározást is, ami a középkori menzurális hangjegyíráshoz kapcsolódik, ez a jelen fejezet szempontjából érdektelen.
A lexikon első körben nem részletezi, hogy ez a módosítás hol következik be, azaz bele kell-e értenünk az előjegyzések módosításait is; ezt csak majd később, az alterált akkord résznél pontosítja:
Olyan akkord, amelynek hangjai idegenek, vagyis amelynek módosítójelei a hangnem előjegyzésének ellentmondanak.
A Darvas-féle zenei zseblexikon már egy kissé modernebb megközelítést tartalmaz:
A hangnem egy vagy több hangjának módosítása.
A fogalom teljes megértéséhez mindenekelőtt a következő fejezetek alapos áttanulmányozását javaslom:
Gitáriskolámon belül:
Ha a bennük foglaltakat megértettük, akkor már nem lesz nehéz számunkra az alteráció Pénzes-féle definíciója sem:
Alterációnak nevezzük, ha az eredeti tonális hangok vagy akkordok közé nem a tonalitáshoz tartozó hangok vagy akkordok keverednek.
-
Eredeti tonális hangok azok, amelyeket az előjegyzés (vele az alapskála) határoz meg.
-
Eredeti tonális akkordok azon 7 db hármashangzat, amelyeket a tonalitáshoz tartozó alapskálából szabványosan származtattunk.
Vegyük például a C-dúr / A-moll alapskálát, vele tonalitásokat, amelyeket könnyű modelleznünk, mert azokat voltaképpen a zongora fehér billentyűi alkotják:
...C-D-E-F-G-A-H-C-D-E-F-G-A-H-C-D-E-F-G-A-H-C...
Bármelyik fekete billentyű vagy olyan akkord, amelyik fekete billentyűt tartalmaz, alterált hangnak vagy akkordnak számít, legalábbis a Pénzes-féle meghatározás szerint.
Ebben a pillanatban azonban belefutunk egy olyan zeneelméleti anomáliába, amelyet a klasszikus zeneeelmélet szokott okozni pontatlan definícióival és amelyet persze legtöbbször nem tud megmagyarázni.
A kérdés, hogy kétszeresen módosított hangok esetében, ha a kétszeres módosítás éppen "visszaesik" az egyik tonális hangra, akkor ez alterációnak számít-e?
Klasszikus meghatározás szerint igen. Saját meghatározásom szerint pedig nem, mert a fogalom bevezetésének -ha egyáltalán volt értelme-, csakis az lehetett, hogy jelezze: az eredeti tonalitásban "fals", disszonáns hangok-akkordok szerepelnek. Ez viszont kétszeresen módosított hangok esetében már nem igaz, hiszen visszaléptünk egy tonális hangra, így disszonáns zenei érzetünk nem keletkezik.
Utolsó megjegyzésként a kétszeres módosításoknak, tágabb értelemben az enharmonikus elnevezéseknek egyébként sincs értelmük a temperált hangrendszeren belül.
Pénzes László