Klasszikus zeneelmélet kontra Pénzes-féle módszertan

A klasszikus zeneelmélet a magyarázó-szemléltető módszertanát a dúr és moll hangnemekre dolgozta ki. Ez első pillanatra logikus lépésnek tűnhet, hiszen az európai zene nagyobbrészt ebben a 2 hangnemben mozog. Megfogalmazhatjuk ezt kissé másképpen is: a legnagyobb zenék megkomponálásához elégséges volt ez a 2 hangnem. A zeneelmélet irányait azonban nem határozhatja meg önmagában a zene, mert ez egyoldalú szemléletet fog eredményezni. Lényegében ezt látjuk ma, 2010-ben a klasszikus zeneelméleten. Volt például egy ütős zeneakadémista ismerősöm, aki azt mondta nekem, hogy a lokriszi skála az akadémián egyszerűen tiltott (?!). Ezt a totálisan korlátolt szemléletet azóta sem tudom elhinni, hiszen ez a skála az összes európai hangszeren konkrétan ott van és egyértelműen kibogarászható, skálaszerkezetileg logikusan következik a többi 6 alapskálából, még ha hangnemileg nincs is felhasználva. Az az igazság, hogy kételyemet elnyomva el kell hinnem ezt az abszurd állítást, mert a maga idejében Bartók éppúgy küzdött a maradi szemlélet számtalan megnyilvánulásával, mint ahogy én fogok az OVRE, vele egy logikusabb alapokon álló, bármelyik húros hangszerre alkalmazható szólótechnikai módszertan elismertetéséért. (Részben erről a heroikus küzdelemről szól Székely Júlia: Bartók tanár úr című könyve.)

Természetesen nem kívánom magam Bartók valójában megostromolhatatlan nagyságához mérni, ám úgy tűnik, hogy a küzdelem jellege ugyanaz lesz. Tehát szeretném jelezni, hogy ha a módszertan logikus, sokszor matematikával is megtámogatott, akkor a módszertani elemek tökéletes illeszkedésén felül magára a módszertanra oktató jellegű algoritmus (program) is írható. Ezzel a szemlélettel kizártuk az esetleges zenészi mellébeszéléseket ("...most még nem érzel rá, majd később..., stb.) Hegedűnél persze mindig szükséges lesz mély zenei hallás, de fontos az is, hogy legyen mérőszalagunk, mert a zenei hangok a hegedűn bizony lemérhetők!

Szükséges-e Csajkovszkij hegedűversenyéhez a Pénzes-féle módszertan? A válasz nyilvánvaló: a hegedűoktatás eddig is megvolt nélküle és ezután is meglesz. Ez persze nem jelentheti azt, hogy akkor ez az egész, sokszor matematikai vizsgálódás felesleges volna és legjobb törölni az egészet. Mindezzel azt kívánom bebizonyítani, hogy lehetséges a régi bevált és az új, nála azért sokkal logikusabb módszertant ötvözni, sőt bizonyos módszertani csomópontokban automatizálni. Ennek legékesebb bizonyítéka az OVRE, azaz Optimal Violintechnics' Regular Exerciser, szabadfordításban az Optimális Hegedűtechnika Rendszeresített Eszköze.

A programon felül azonban a Pénzes-féle módszertan rengeteg további segédeszköze is segítségül hívható annak bizonyítására, hogy léteznek az eddiginél logikusabb megközelítések. Itt van például a fent ismertetett 7 db, A hangról indított alapskála. A klasszikus zeneelméleten nevelkedett hegedűsnek nagy valószínűséggel fogalma sincs, hogy miképpen illeszkedik bele ez a 7 skála a hegedűn éppúgy megszólaltatható nagy skálarendszerbe. Nekem viszont a szemléltetéshez csupán elég egy régi, jól ismert és sokszor felhasznált táblázatot ideszerkesztenem, amelyben nincs más dolgom, mint kijelöljem az összes A hangról indított skálát. A többit a táblázat belső összefüggései megmutatják:

A táblázat segítségével pillanatok alatt képes voltam felvázolni a hegedűn keletkező összes tonális (főként a dúr és a moll), valamint a hozzájuk tartozó összes technikai skálát (amit egyébként a klasszikus zeneelmélet modális skála néven száműzött). Láthatjuk, hogy a dúr oszlop középbarna színnel, a moll oszlop világoskék színnel van jelölve. Például a 2. fekvéses A-líd skála...

...technikailag rendkívül fontos az E-dúr vagy Cisz-moll tonalitású hegedűjáték során; ezt könnyen leolvashatjuk a táblázat vízszintes, majd függőleges sorainak felhasználásával.