A hegedű X.
OVRE-gyakorlatok hegedűskálákra
Bár a saját gyártmányú skálarendszerező és skálavariációs szoftver, az OSIRE elsősorban nem a vonós hangszerek kigyakoroltatására lett kifejlesztve, ám mégis nagy hatékonysággal használható fel rá. Az OSIRE hegedűs változatának (OVRE)...
...nagy előnye, hogy általa végre ábrázolttá váltak a híres hegedűskálák, amelyek ugye a hegedű fogólapján nyilvánvalóan nem láthatóak. Igazából ez a virtuális látásmód nem okoz gondot egyik haladó, Pénzes-féle módszertanon nevelkedett tanítványnak sem és ezt a "globális" rálátást az OVRE még csak növeli.
Egyértelmű előnyei ellenére el kell ismernem, hogy az OVRE nem optimális a hegedűtechnikában, ennek oka pedig a gyakorlati hegedűtechnika ismeretének hiánya volt; ez az első komolyabb hegedűssel történt konzultáció alatt kiderült.
A legnagyobb különbség az OSIRE-alapú gitármódszertanhoz képest, hogy a hegedű -ellentétben a Pénzes-féle gitár szólótechnikával-, nem kerüli az üres húros hangokat, sőt kifejezetten alapoz rá. Ennek valószínűleg vonókezelési és skálaalkalmazási és ebből következően hangzásbéli okai lehetnek.
(A Pénzes-féle módszertan bizonyos, itt nem részletezett okokból alapértelmezésben kerüli az üres húros skálákat vagy csak nagyon korlátozottan és szabályozottan használja fel.)
Ezért az üres húros skálakezdés és egyáltalán: az üres húros skálalejátszás az OVRÉ-be nem lett beépítve, amely opció azonban határozottan hiányzott a hegedűskálák konkrét feljátszásakor. (A hangok ugyanazok voltak, de nem üres húros skálaformátumban.)
Mindemellett hegedűs kollégám említett még 1-2 módszertani érdekességet. Például az 1. ujj pozíciója abszolút meghatározza az 1. fekvést. Tehát bárhol is legyen az 1. ujj a fogólap felett, az 1. fekvésnek minősül. Ennek oka valószínűleg, hogy nem találtak más támpontot a hegedű fogólapján. Igazából ez sem igaz 2 okból:
-
egyrészt nyugodtan lehetne a hegedűre is tenni referenciapontokat éppúgy, ahogy a gitárnál találunk. Ezen pöttyök létjogosultságát az adja, hogy bár a hegedű nem temperált hangszer, ám mégis alkalmazkodnia kell a temperált hangrendszerhez. (Erről részletesen írok a Temperált-e a nem temperált hegedű? című fejezetben.) És mivel a hegedű ilyen módon "kénytelen" temperált hangszerré válni, a virtuális (temperált) bundok rajta éppolyan pozícióban vannak, mint a szintén temperált gitáron, csak a hegedűmenzúrából következően más helyeken.
-
Másrészről az OVRE megalkotása után az sem igaz, hogy a hegedűskálák láthatatlanok, csupán egyszerűen eddig senki nem vette a fáradtságot, hogy ábrázolja őket.
Az 1. fekvés meghatározásába tehát bele tudunk kötni modern szemléletű analízissel, amely még csak nem is a klasszikus hegedűszemléletből indul ki.
További, talán az OVRÉ-t is befolyásoló vizsgálódásokat lehetne nyitnunk a vonókezelés vonatkozásában is, ezt remélhetőleg később tesszük majd meg.
Az alábbi 3 videóban a hegedű és az OVRE skálás egyesítését mutatjuk be A-harmonikus mollban (a képen teljes skálaszerkezetben)...
...egy matematikai skálavariáció (012) keresztül.
A-harmonikus moll - 1. fok + 012
Tapasztalt szemek észrevehetik a felhasznált tetrachord-skálaszerkezetek (1 húron 4 hang) aktív használatát, amelyet az OVRE bárminemű hegedűmódszertan ismerete nélkül is megjósolt.
A-harmonikus moll - 1. fok üres húrokkal + 012
Itt merül fel a fentebb ismertetett üreshúr-ábrázolási probléma, amit úgy oldottunk meg, hogy csak a hegedűs játszik A-harmonikus mollhoz tartozó üres húros skálán. És mivel a legalsó hegedűhúr G, a Pénzes-féle módszertanon nevelkedett azonnal rábólint: a hegedű nagy valószínűséggel egy, az A-harmonikus moll skálához tartozó további (üres húros skálát) használt fel, ez pedig a G-mixolíd vagy ebből kiinduló variáns).
(Hegedűsök bizonyára semmit nem értettek a fenti gondolatmenetből, bár az jóval logikusabb, mint az eddig elérhető bármelyik hegedű-módszertan. Írjanak 1 e-mailt és megpróbálom elmagyarázni: info@music-instrument-guitar.org)
A-harmonikus moll - teljes + 012
Az OVRE magas szintű hatékonyságát az is bizonyítja, hogy ezt a teljes skálaszerkezetű skálavariációt a hegedűsnek, aki egyébként már túl van jónéhány hegedűverseny megtanulásán, csak a 3. próbálkozásra sikerült feljátszania (bár az is igaz, hogy magára a gyakorlatra nem készült fel). Az igen hosszú gyakorlat során észrevehetjük és beazonosíthatjuk az alkalmazott tetrachord-skálaszerkezeteket, amelyeket teljes egészükben (és mind a 12 hangról indítva) a című fejezetben tanulmányozhatunk.
Pénzes László