A természetes és harmonikus moll közötti különbségek részletesen kidolgozásra kerültek a Négyféle moll című fejezetben. Természetesen a "globális", tehát minden európai, a temperált hangrendszerbe beilleszthető hangszerre érvényes zeneelmélet a brácsára is vonatkozik, ezért felesleges a következtetéseket ebben a fejezetben duplikálnunk, helyette 1-2 technikai érdekességre szeretném felhívni a figyelmet.

Mivel a harmonikus moll nem rendelkezik a diatonikus skálákra jellemző tulajdonságokkal, ezért benne (a folyamatosan megemelt 7. fokú hang miatt) megjelenik 2 speciális technikai szerkezet:

Ez a 2 technikai variáns igencsak megnehezíti a harmonikus moll skálaszerkezetek reprodukálását, hiszen gyakran a skálaszerkezeten belül kell játszanunk félhanglépés után kisterc hangközt.

Az alábbi A-harmonikus moll skálafokokban könnyen észrevehetjük ezt, illetve "inverzét" is, amikor kisterc után következik félhanglépés. Éppen ezért a harmonikus moll skálafokokat mindenképpen nehezebb skálaszerkezeteknek kell minősítenünk az alapskáláknál.